Mondjátok, hova visztek, cimboráim?Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom.Más ház állhat-e itten, messze túl aSzent gyümölcsösök és tanyák határán,Telve ennyi silány szobával, ággyal?Lám, itt felcicomázott lányok laknak;Gőgösen meredő magas hajéketS vállukon lebegő lepelt viselnek,Érett mellüket el se…

Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd…

A fák csúcsán, mint vén madár,csüggedten ül a Nap,szárnyait sem próbálja már,se dac, se vad haragnem éleszti hunyó tüzét:a tolla hull, beteg...Kapaszkodva néz szerteszéta téli táj felett. S mint gubbasztó madárseregbújnak össze a fák,alant - de olykor megremeghavas…

   Gyereknek lenni azért rossz,mert igazán sehovánem tartozol.Persze nagyon klassz,hogy derék szüleid vannakés egészen tűrhető testvéreid- ha vannak -mégisnincs semmid, amit magad választottál.Van egy klubunk,Sten meg én vagyunk a klub,de kettőhöz tartozni nem elég.Néha levelet…

A kamasz-titkok kusza bolyha ködként már nem kavarog. Titok volt a Tánja, a Tonja, noha lába lilára fagyott. Titok volt a vad meg a tarló, a csillag, a gomba-sereg, gyerekkorunkban az ajtó titokzatosan nyekereg. Úgy szálltak a világból a titkok, mint hókuszpókuszoló rejtelmes célu…

Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, Ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, léggömbbel játszik egy…

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad. Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Tudom is én már: ki volt, ki nem volt!Mintha mesében, minden úgy történt.Még szoknyája is hol volt, hol nem volt.Ragyogtuk egymást: virág, verőfény.Csemete férfi voltam még, diák.De már a csókja szárba szökkentett,ha elkapott a kikeleti vágy.Gyere világgá – sírta –, szöktess meg!Mondom, mese volt.…

 Hazugság, hogy túlélni, mit gyomor nem bír el, hazugság meglapulni, amikor ütni kell. Áltatás megmaradni lelkünk sebeivel, szabadságot pótolni nem lehet semmivel. Fondorlat az alázat, hogy majd valamivel kijátsszuk, mit a börtön rácsával ránk lehel. Csalás bunkerba bújni,…

 Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a…

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túl vagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén Föld rossz kerekén – túl vagyunk mégis a tél…

Ősszel vigasztalom a fát: ne búsulj,tavasszal újból virágba borulsz. De ő csak a vállát vonogatja: Az a virág, akit szerettem, tavaly lehullott, állítólag konzervgyári ringló lett belőle.

Bezzeg az én időmben másként volt az egészelég, hogy ha körülnézek itt megáll az észhajdan zöldebb volt a fűtisztább volt az égde az én időm elmúlt rég Bezzeg az én időmben udvaroltak mégfess gavallérok csókolták az úri hölgyek kezétmi tudtuk még mi a barátsága szív…

  a taxi a praxi a gyerünk zabálni a füstölgő tüzes Cotopaxi a jöhet akármiLóri ma kiköpöm a zagyvelőmfölakasztom a hátgerincemfazékba kilugozom a tüdőmde a tollas bőrödet is kimosoma csinos ing meg a nyakke- a nyakke-beleidet én ma kitaposommeg a bádogminták is mi vagyunk a…

Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén…

 Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel.

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,Lankadtan bocsátja le fejét;Levelei, a halvány sugárok,Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem,Távol szól csak egy kis estharang,Távol s szépen, mintha égbül jönneVagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély…

  Az utcán sűrű éj, Csak az operaházi lámpák Kristályfénye száll. Kívül semmi nesz, Pedig odabent szól a zenekar, S a nagyterem díszben áll. Bál van az Operaházban, Különös bál van, Itt az alkalom, hogy megtaláljam A díszes társaságban Aidát, Sarastrót, Sparafuccilét,…

Mindenki nevessen, mondja apa, amikor fényképez, de csak anya nevet, mert én így nem tudok, engem mindig meg kell nevettetni, ezért apa leteszi a fényképezőt egy alkalmas helyre, ez pont alkalmas hely lesz, mondja ilyenkor, aztán bekapcsolja az időzítőt, és lehajol, hogy…

Brahma, Jézus, Allah, Mózes S az egész szentséges holmi Lepotyogtak a Sionról És eljöttek Hunniába farsangolni. A Tátra is csörgő sapkát Csapott, íme, vén fejére S a külön magyar Teremtő Pojácának kiöltözve áll az élre. Minden móka. S egye fene, Kit búsítnak csalfa…

Elfogynak a fák a parton éjszakánként lassan, lassan, amikor az Isten szeme jéggé fagy a kék magasban. Ilyenkor az éhes fűrész nem énekel, mert nem szabad. Ilyenkor az éhes ember nem nyöszörög, bár megszakad. Fáért nem kár, lesz helyette, hisz tavasz jön, új ültetés, de a…

Nyirkos, téli börtönödből, Horgas fagyból, hosszú ködből Fénybe fordulsz, víg világ. Kegyes mennyből kiszakadva Langy eső hull szöghajadra, Oszlanak a nyavalyák. Kitöltöd a csontos vázat, Legyőzöd a náthalázat, Tisztul már a szív, az orr, Illegnek a rétek,…

   '...Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról, Túdósítást venni a magyar hazáról, S lajistromba szedni az új menyecskéket, Öszvejart sorjába minden vármegyéket. Fejérvár és Veszprém csínos két vidéki Teljes örömére szolgáltak őnéki. Majd Szalának keskeny, de kies…

Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor…

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt, lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap. Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke, fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne. Pille nem jó, hanem cica! Elég lesz egy csíkos ruha,…

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!         Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon         s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike.         Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva…

Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz.

Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme fehér hangján rábéget a nyáj odakint, tollát rázza felé, s cserren már a veréb.