Tudom is én már: ki volt, ki nem volt!
Mintha mesében, minden úgy történt.
Még szoknyája is hol volt, hol nem volt.
Ragyogtuk egymást: virág, verőfény.
Csemete férfi voltam még, diák.
De már a csókja szárba szökkentett,
ha elkapott a kikeleti vágy.
Gyere világgá – sírta –, szöktess meg!
Mondom, mese volt. Pedig megtörtént.
Később jöttek is érte a törpék.
