Február 3. - Babits Mihály: Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
        Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
        s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
        Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
        aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
        oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
        s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
        életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
        lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
        nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
        segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
        hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
        magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
        Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
        hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
        ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
        mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
        és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
        zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
        kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
        kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
        hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
        Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
        kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
        a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
        csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
        okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
        még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
        olyan nagy dolog a halál.