A kamasz-titkok kusza bolyha ködként már nem kavarog. Titok volt a Tánja, a Tonja, noha lába lilára fagyott. Titok volt a vad meg a tarló, a csillag, a gomba-sereg, gyerekkorunkban az ajtó titokzatosan nyekereg. Úgy szálltak a világból a titkok, mint hókuszpókuszoló rejtelmes célu…

Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, Ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, léggömbbel játszik egy…

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad. Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Tudom is én már: ki volt, ki nem volt!Mintha mesében, minden úgy történt.Még szoknyája is hol volt, hol nem volt.Ragyogtuk egymást: virág, verőfény.Csemete férfi voltam még, diák.De már a csókja szárba szökkentett,ha elkapott a kikeleti vágy.Gyere világgá – sírta –, szöktess meg!Mondom, mese volt.…

 Hazugság, hogy túlélni, mit gyomor nem bír el, hazugság meglapulni, amikor ütni kell. Áltatás megmaradni lelkünk sebeivel, szabadságot pótolni nem lehet semmivel. Fondorlat az alázat, hogy majd valamivel kijátsszuk, mit a börtön rácsával ránk lehel. Csalás bunkerba bújni,…

 Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a…

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túl vagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén Föld rossz kerekén – túl vagyunk mégis a tél…