Milyen volt szőkesége, nem tudom már,De azt tudom, hogy szőkék a mezők,Ha dús kalásszal jő a sárguló nyárS e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,De ha kinyílnak ősszel az egek,A szeptemberi bágyadt búcsuzónálSzeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem…

Rebbenő szemmelülök a fényben,rózsafa ugrikát a sövényen,ugrik a fény is,gyűlik a felleg,surran a villáms már feleselgetfenn a magasbandörgedelem vaddörgedelemmel,kékje lehervadlenn a tavaknaks tükre megárad,jöjj be a házba,vesd le ruhádat,már esik is kint,vesd le az inged,mossa…

  Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll.

Ha bejön az élet,és zongorista leszek,én leszek Artur Schnabel,csak bajusz nélkül. Imádok zongorázni!Nem fáraszt soha!És ha fáraszt is!Persze hogy fáraszt.Esténként mindigközönség előtt játszom.Mindig telt ház előtt,mindig más városban.Szeretem én ezt csinálni?Igen, szereted! – mondjákazok, akik…

Hírhedett zenésze a világnak,Bárhová juss, mindig hű rokon!Van-e hangod e beteg hazánakA velőket rázó húrokon?Van-e hangod, szív háborgatója,Van-e hangod, bánat altatója? Sors és bűneink a százados baj,Melynek elzsibbasztó súlya nyom;Ennek láncain élt a csüggedett fajS üdve lőn a tettlen…

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét…

Várom, várom lakodalmam Nehezen, No de hiszen maholnap már Itt leszen, Nem a világ ez az egy hét, Lemorzsolom apródonként Valahogy. Szegény ember fia vagyok, Az apám Egy kunyhót sem, egy garast sem Hagy reám; Baj, baj! de nem olyan nagy baj, Azért mi csak elélünk maj' Valahogy. Menyasszonyom…