József Attilának Én vagyok itt a legszomorúbb fűz.Zöld zokogású.Én vagyok itt az eső.Én ragyogok, nem a nap.Nincs egy árva szavam.Csak a pontért jöttem a sínig.Mert ez az én jussom!Hazám: a mozdony alatt.

Tudom, semmi, de semmi közötökhozzám, butuska tücskök a fű között,mégis jólesik azt képzelni, hogymikor, így, este, ablakot nyitok,nekem üzentek, sok hű kis barát,lelkendezve, hogy csak szép a világ, –és hogy amiként szobámba a rétvigasznak lengeti be fűszerét,a…

Fortuna szekerén okosan ülj,Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj: Ha szépen vezetett; Ha miben kedvezett,Meg ne örülj:Fortuna szekerén okosan ülj! Jó kedve s kereke egyaránt jár:Forgandó, változó: ma kinccsel vár, Holnap lenyomorít,És megint boldogít;Elhiggyed bár:Jókedve…

Csengő-bongó versikével Hát köszöntsük a nyarat, Amely eljött, amely itt van, Utcáinkban, házainkban, S most már végre itt marad Nem a március van mostan, Nem van most az április, Amit hőben most mi élünk, Megirigyelheti tőlünk Szicilia, Kápri is. Mostan érik a cseresznye,…

Az volt a jó az ifjúságban,hogy nem tudtam, ez az ifjúság.A szerelemben is az volt a jó,a sejtés, hogy nem volt neve sem. Most már tudom: van ifjúságom.S ez annyi: elmúlt. Elmúlóészvesztésekben sírva játszom,ami még megjátszható. Kék szerelmet, jácint dühöt,de betelvén,…

A csönd lüktet a félhomályban, hulló lombokat ringatón, szépségektől terhesen, mint ahogyan ver a szívem. Hajnalodik – a nappal ásít álom-ittasan, fél-éberen, akárcsak én; – táguló tüdejébe szívja a kocsonyásan-remegő ködöket, s mint az ember szeme, – ha könnyíthet…

A rakodópart alsó kövén ültem,néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.Alig hallottam, sorsomba merülten,hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.Mintha szivemből folyt volna tova,zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember,reszel, kalapál, vályogot vet, ás,úgy…

                 W. Blake úrnak tisztelettel a másvilágra A komoly felhők szoknyácskája alá beférkőzött az arany-Nap. És ötágú sugaraival cirógatja, tapintja a domború Földet aranyosan. Másik arany-kezével bogozza a felhő-bogokat, hogy meztelenül simulhasson.…

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,De azt tudom, hogy szőkék a mezők,Ha dús kalásszal jő a sárguló nyárS e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,De ha kinyílnak ősszel az egek,A szeptemberi bágyadt búcsuzónálSzeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem…

Rebbenő szemmelülök a fényben,rózsafa ugrikát a sövényen,ugrik a fény is,gyűlik a felleg,surran a villáms már feleselgetfenn a magasbandörgedelem vaddörgedelemmel,kékje lehervadlenn a tavaknaks tükre megárad,jöjj be a házba,vesd le ruhádat,már esik is kint,vesd le az inged,mossa…

  Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. Hogyha kijössz, messzire mégy, hogyha maradsz, csípdes a légy. Habzik az ég, mint tele-tál, tarka idő szőttese száll.

Ha bejön az élet,és zongorista leszek,én leszek Artur Schnabel,csak bajusz nélkül. Imádok zongorázni!Nem fáraszt soha!És ha fáraszt is!Persze hogy fáraszt.Esténként mindigközönség előtt játszom.Mindig telt ház előtt,mindig más városban.Szeretem én ezt csinálni?Igen, szereted! – mondjákazok, akik…

Hírhedett zenésze a világnak,Bárhová juss, mindig hű rokon!Van-e hangod e beteg hazánakA velőket rázó húrokon?Van-e hangod, szív háborgatója,Van-e hangod, bánat altatója? Sors és bűneink a százados baj,Melynek elzsibbasztó súlya nyom;Ennek láncain élt a csüggedett fajS üdve lőn a tettlen…

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét…

Várom, várom lakodalmam Nehezen, No de hiszen maholnap már Itt leszen, Nem a világ ez az egy hét, Lemorzsolom apródonként Valahogy. Szegény ember fia vagyok, Az apám Egy kunyhót sem, egy garast sem Hagy reám; Baj, baj! de nem olyan nagy baj, Azért mi csak elélünk maj' Valahogy. Menyasszonyom…

Villásfarkú kicsi fecskeÉpítsd ide fészkedet,Kertünkből a nagy BalatontEgész nyáron nézheted! Eresz alatt nem ázol meg,Akad sár és szalmaszál,Ideje, hogy munkához láss,Hamarosan itt a nyár! Találsz majd a fiókáknakBőségesen csemegét,Nyár végére meg is nőnekA csöpp fecskecsemeték!

Medárd nekünk megártott, alaposan bemártott, három hete csak zuhog, ázik a bab s a murok, petrezselyem zöldje is és a holtak földje is.Ázik, ázik a búza, fejét a víz lehúzza, beillene zsenge nádnak: bokán fölül vízben állhat... Medárd, Medárd, habókos, hol a selyemlepke most? Hol a futó gyíkocskák,…

 A radványi sötét erdőben Halva találták Bárczi Benőt. Hosszu hegyes tőr ifju szivében; „Ime, bizonyság Isten előtt: Gyilkos erőszak ölte meg őt!” Kastélyába vitette föl atyja, Ott letevék a hűs palotán; Ki se terítteti, meg se mosatja: Vérben, ahogy volt, nap nap után Hever egyszerű…

Emlékszem egy édes nyári éjszakára... Ezüstösen tűzött le a hold sugára, Reánk borult milljó kicsi csillag fénye... Így kezdődött szívem legelső regénye. Azt mondottam neki: "Asszonyom, a képe Olthatatlan fénnyel ragyog a szívemben, Asszonyom, fogadjon ön is a szívébe!…

A róka és a holló (téma és variáció) Róka és a holló,Megírta AesopusMindannyiunk előtt ismerős ez opus.Mégis elismétlem e témát pár szóval,Majd megtoldom néhány variációval.  A témaFenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra…

 Nótába nem írnakGomblyukba nem tűznekNem tesz kirakatbaA virágos üzletMert te nem vagy ritkaMert te nem vagy drágaCsak az árokpartrólNézel a világbaMintha kis nap sütneOrcád oly szép sárgaTe pitypang,Te pitypang virágja Az urak, a dámákÚgye rád se néznekTán le is tagadnákAz…

A gondolj-rám-virág,az volna szép, az volna szép,a gondolj-rám-virág,az barna-kék, az barna-kék(csak volna barna, volna kék,a gondolj-rám csak volna szép,mert nincs ilyen). A nefelejcs azt mondja: nem,a gondolj-rám: igen, igen,azt mondja, hogy: igen. GRYLLUS VILMOS ÁLTAL FELDOLGOZOTT VÁLTOZATA

Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa.    Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott…

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,az ég derüs, nincs homlokán redő,utak mentén virágzik mind az ákác,a csermelynek arany taréja nős a fényes levegőbe villogójeleket ír egy lustán hősködőgyémántos testü nagy szitakötő.

- Az én időmben, - A mi időnkben: Múltban és mában,a jövendőben. - Tízezer éve. - Tízezer múlva. Mondották, mondjuk s mondják majd újra: volt, vala, lesz, van. Kifogyhatatlan. S elfér e három igealakban.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.A kancsóba friss vizet hozok be néked,cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,itt nem zavar bennünket senki,görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked…

Komor, mogorva férfiú Volt Orbán, Bár oly vidám hajnal pirult Az orrán. De hisz mogorva ép azért Volt Orbán, Mert oly vidám hajnal pirult Az orrán.  Oka egyébiránt maga Volt Orbán, Hogy oly vidám hajnal pirult Az orrán. Temérdek borfélét ivott Meg Orbán, Vidám hajnal azért pirult Az orrán. 

AZ vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek,lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg:csupa gyönyör s boldogság büszke elmém,majd gond: az Idő elvisz, eltemet!Csak az enyém légy! -: néha azt szeretném,majd: A világ hadd lássa kincsemet!Arcod…

Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol símogat, hol üt (új gép: alig lelem az ü-betűt); mi szemnek a nap, szájnak a kenyér: mindennapi és szembesüt. Kedélyem így mostanában fanyar, talpam alól az út: kifut. Holott én azt hivém, egy-két kanyar még így-úgy kijut. (Nem…

(FÉRFIAK EGYMÁS KÖZT)  Tudom, apu, a „szép időkben”egyet szeretni volt divatba'.Én öt lányba vagyok szerelmes,legjobb barátom Zsolti, hatba. Neki most eggyel több jutott, demegígéred, hogy nem nevetsz ki?barátommal egy nő miatt, csaknem fogok mindjárt összeveszni!