|
King John was not a good man –
He had his little ways.
And sometimes no one spoke to him
For days and days and days.
And men who came across him,
When walking in the town,
Gave him a supercilious stare,
Or passed with noses in the air –
And bad King John stood dumbly there,
Blushing beneath his crown.
King John was not a good man,
And no good friends had he.
He stayed in every afternoon…
But no one came to tea.
And, round about December,
The cards upon his shelf
Which wished him lots of Christmas cheer,
And fortune in the coming year,
Were never from his near and dear,
But only from himself.
King John was not a good man,
Yet had his hopes and fears.
They’d given him no present now
For years and years and years.
But every year at Christmas,
While minstrels stood about,
Collecting tribute from the young
For all the songs they might have sung,
He stole away upstairs and hung
A hopeful stocking out.
King John was not a good man,
He lived his live aloof;
Alone he thought a message out
While climbing up the roof.
He wrote it down and propped it
Against the chimney stack:
“TO ALL AND SUNDRY – NEAR AND FAR -
F. Christmas in particular.”
And signed it not “Johannes R.”
But very humbly, “Jack.”
“I want some crackers,
And I want some candy;
I think a box of chocolates
Would come in handy;
I don’t mind oranges,
I do like nuts!
And I SHOULD like a pocket-knife
That really cuts.
And, oh! Father Christmas, if you love me at all,
Bring me a big, red, india-rubber ball!”
King John was not a good man –
He wrote this message out,
And gat him to this room again,
Descending by the spout.
And all that night he lay there,
A prey to hopes and fears.
“I think that’s him a-coming now!”
(Anxiety bedewed his brow.)
“He’ll bring one present, anyhow –
The first I had for years.”
“Forget about the crackers,
And forget the candy;
I’m sure a box of chocolates
Would never come in handy;
I don’t like oranges,
I don’t want nuts,
And I HAVE got a pocket-knife
That almost cuts.
But, oh! Father Christmas, if you love me at all,
Bring me a big, red, india-rubber ball!”
King John was not a good man,
Next morning when the sun
Rose up to tell a waiting world
That Christmas had begun,
And people seized their stockings,
And opened them with glee,
And crackers, toys and games appeared,
And lips with sticky sweets were smeared,
King John said grimly: “As I feared,
Nothing again for me!”
“I did want crackers,
And I did want candy;
I know a box of chocolates
Would come in handy;
I do love oranges,
I did want nuts!
And, oh! if Father Christmas, had loved me at all,
He would have brought a big, red,
india-rubber ball!”
King John stood by the window,
And frowned to see below
The happy bands of boys and girls
All playing in the snow.
A while he stood there watching,
And envying them all …
When through the window big and red
There hurtled by his royal head,
And bounced and fell upon the bed,
An india-rubber ball!
AND, OH, FATHER CHRISTMAS,
MY BLESSINGS ON YOU FALL
FOR BRINGING HIM
A BIG, RED,
INDIA-RUBBER
BALL!
|
János király nem volt jó,
Volt görbe dolga sok.
És néha senki sem szólt hozzá,
Így teltek a napok.
És aki látta, nem köszönt,
Szótlan továbbhaladt,
Csak gőgös pillantása hullt
Jánosra és továbbvonult,
Ő némán állt és elpirult
Koronája alatt.
János király nem volt jó,
Nem kedvelték, tehát
Nem látogatták, hasztalan
forralt mindig teát,
s ha eljött a december,
karácsony csillaga,
polcán a sok kis cédulát,
mely boldog ünnepet kívánt,
soha nem írta jóbarát,
csak mindig ő maga.
János király nem volt jó,
S ajándékot, noha
Vágyott reá, nem is kapott
Sok éven át soha.
De karácsonykor mindig,
Míg szépen énekelt
A lantos és jó pénzt kapott,
Ő harisnyával caplatott
A kéményhez, kirakta ott
A félő reménye kelt.
János király nem volt jó,
S így magányosan élt,
Egyedül tervelt levelet,
Míg a tetőre ért.
Leírta és lerakta, így
Kért fájdalmára írt:
„E lap mindenkinek kiált,
szent karácsonyhoz legkívált.”
Sarkában nem „János király”-t
Szerényen „Jancsi”-t írt.
„Szeretnék egy kis puskát
és egy kis édességet
és egy kis csokoládét
a szopogatás végett;
a narancsot se bánom,
a diót szeretem,
úgy szeretnék egy zsebkést,
mely vígan szeletel.
És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen
Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”
János király nem volt jó –
A csatornacsövön
Szobájába csúszott megint,
És várta, hogy mi jön.
És egész éjjel ott feküdt,
Félt és remélt bután.
„No, azt hiszem, ő járhat ott”
(a homloka is izzadott)
„biztos ajándékot hozott
sok hosszú év után.”
„Jaj, felejtsd el a puskát,
felejtsd az édességet,
és csokoládé sem kell
a szopogatás végett,
a diót, a narancsot
már nem is szeretem,
és van már egy zsebkésem,
mely majdnem szeletel.
De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen
Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”
János király nem volt jó –
Karácsony reggel
Eljött vidáman s számtalan
Szép ajándék vele.
A harisnyákban játékok,
Sok-sok kiváncsi szem
Mindenre boldogan tekint,
János mogorván mondja: ”Mint
Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:
Számomra semmi sem.”
„Szerettem volna puskát
és egy kis édességet
és egy kis csokoládét
a szopogatás végett;
kértem diót, narancsot,
mert nagyon szeretem,
és minthogy nincs zsebkésem,
hát nem is szeletetl.
És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen
Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”
János király kinézett
Durcásan ablakán:
Lent nagyvidáman játszott
Sok fiú s kisleány.
Mind irigyelte őket,
Állt rendületlenül…
S hát, íme, pirosan beszáll
Egy jó nagy labda, a király
Fején pördül, de meg nem áll,
S az ágyára repül.
És, ó, Karácsony Apó,
Háláját rebegi,
Mert hoztál egy nagy
Igazi
Gumilabdát
Neki!
(Devecseri Gábor fordítása)
|
Esik a hó a jégre, nádra
Bennünket megszültek,
Hol volt, hol nem volt,
