Ősszel vigasztalom a fát: ne búsulj,tavasszal újból virágba borulsz. De ő csak a vállát vonogatja: Az a virág, akit szerettem, tavaly lehullott, állítólag konzervgyári ringló lett belőle.

Bezzeg az én időmben másként volt az egészelég, hogy ha körülnézek itt megáll az észhajdan zöldebb volt a fűtisztább volt az égde az én időm elmúlt rég Bezzeg az én időmben udvaroltak mégfess gavallérok csókolták az úri hölgyek kezétmi tudtuk még mi a barátsága szív…

  a taxi a praxi a gyerünk zabálni a füstölgő tüzes Cotopaxi a jöhet akármiLóri ma kiköpöm a zagyvelőmfölakasztom a hátgerincemfazékba kilugozom a tüdőmde a tollas bőrödet is kimosoma csinos ing meg a nyakke- a nyakke-beleidet én ma kitaposommeg a bádogminták is mi vagyunk a…

Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén…

 Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel.

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,Lankadtan bocsátja le fejét;Levelei, a halvány sugárok,Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem,Távol szól csak egy kis estharang,Távol s szépen, mintha égbül jönneVagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély…

  Az utcán sűrű éj, Csak az operaházi lámpák Kristályfénye száll. Kívül semmi nesz, Pedig odabent szól a zenekar, S a nagyterem díszben áll. Bál van az Operaházban, Különös bál van, Itt az alkalom, hogy megtaláljam A díszes társaságban Aidát, Sarastrót, Sparafuccilét,…