Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa.    Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott…

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,az ég derüs, nincs homlokán redő,utak mentén virágzik mind az ákác,a csermelynek arany taréja nős a fényes levegőbe villogójeleket ír egy lustán hősködőgyémántos testü nagy szitakötő.

- Az én időmben, - A mi időnkben: Múltban és mában,a jövendőben. - Tízezer éve. - Tízezer múlva. Mondották, mondjuk s mondják majd újra: volt, vala, lesz, van. Kifogyhatatlan. S elfér e három igealakban.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.A kancsóba friss vizet hozok be néked,cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,itt nem zavar bennünket senki,görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked…

Komor, mogorva férfiú Volt Orbán, Bár oly vidám hajnal pirult Az orrán. De hisz mogorva ép azért Volt Orbán, Mert oly vidám hajnal pirult Az orrán.  Oka egyébiránt maga Volt Orbán, Hogy oly vidám hajnal pirult Az orrán. Temérdek borfélét ivott Meg Orbán, Vidám hajnal azért pirult Az orrán. 

AZ vagy nekem, mi testnek a kenyérs tavaszi zápor fűszere a földnek,lelkem miattad örök harcban él,mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg:csupa gyönyör s boldogság büszke elmém,majd gond: az Idő elvisz, eltemet!Csak az enyém légy! -: néha azt szeretném,majd: A világ hadd lássa kincsemet!Arcod…

Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol símogat, hol üt (új gép: alig lelem az ü-betűt); mi szemnek a nap, szájnak a kenyér: mindennapi és szembesüt. Kedélyem így mostanában fanyar, talpam alól az út: kifut. Holott én azt hivém, egy-két kanyar még így-úgy kijut. (Nem…