Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél.…

   Jó volna ilyen édes álmosonráfeküdni egy habszinű felhőreamig az égen lopva átoson.Leejtett kézzel, becsukott szemekkelaludni rajta, lengve ringatózniacélkék este, bíborfényű reggel.Felejtve lenne minden lomha kínálmot súgna illatosan ágyam:vattás-pihés hab, lengő…

Kimentem a ligetbe újra    Hosszacska távollét után, Hogy lássam: fűve, berke, útja    Minő hatással lesz reám. Annak találtam most is, ami,    (Régóta búvom, s eleget), Úgy összeillünk párosan mi:    Kopott ember, kopott liget. Már útja is (kettő viszen ki)…

 Arany János kottalapjai közé „Kimentem a ligetbe újra Hosszacska távollét után, Hogy lássam: füve, berke, útja Minő hatással lesz reám.” Azóta százötven év telt el. Vagy szegett szárnyon elrepült? A „hatás” mára döbbenettel és aggodalommal vegyült. A fülemüle…

Rengeteg kisfiú jár az oviba, aranyosak, nem játszanak velem, mind szerelmes belém, van, amelyik nem belém. Hanem mit tudom én, kibe. Honnan tudjam? Üvöltenek, mint a vadállat, mint a fába szorult fészek, nincs eszük, sokszor nem is tudom, melyikbe legyek szerelmes. Melyikbe nem. Melyik…

Elengednélek,visszahívnálak,nagy vízben vetnék neked ágyats fáradhatatlan tengerészed,kezemmel körülhajóználak.Amerre mennél,mennék utánad.Nyár van,kiköltözöm az ég alászerelmed nomádjának:süssön a nap, mint a végzet –egész testemmelégjek!Erőt az elérhetetlen jövő…

Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsírta fütyörész; Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... És én oly sült bolond vagyok, Hogy idebenn a szűk szobában Kadenciákat faragok!