József Attilának Én vagyok itt a legszomorúbb fűz.Zöld zokogású.Én vagyok itt az eső.Én ragyogok, nem a nap.Nincs egy árva szavam.Csak a pontért jöttem a sínig.Mert ez az én jussom!Hazám: a mozdony alatt.

Én szemfedőlapod lerántom:kelj föl és járj, Petőfi Sándor!Zúg Március, záporos fény ver,suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap:úgy kelj föl, mint forradalmad!Szedd össze csontjaid, barátom:lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál…

Föllázad a víz éjszakacsörömpöl a tél ablakainal a hó s hajnalba márzöld aknára lép a madárKilőtt harckocsik a szikláknapsugár-sorozat ropogemelt fővel és mezítlábszeretőmhöz gyalogolok

Tudom is én már: ki volt, ki nem volt!Mintha mesében, minden úgy történt.Még szoknyája is hol volt, hol nem volt.Ragyogtuk egymást: virág, verőfény.Csemete férfi voltam még, diák.De már a csókja szárba szökkentett,ha elkapott a kikeleti vágy.Gyere világgá – sírta –, szöktess meg!Mondom, mese volt.…

Itt ül a suszterájban.Egy barna tölgyfalócánsültkrumplit sózogat. Kintnagypelyhű csillaghó száll.Csizmák fényébe bámul.Hallgatja, mit beszélneka pipával parázslóparasztok: – „Nem, nem élet,nem élet ez. Sanyargás!”Szívük üres. Üres, mintfejük fölött a padlás.Itt ül…

Lucskot szürcsöl a zoknimpillámra hó hull könnynek.Melengetem maroknyikedvem, ha rámköszönnek:visszaköszönjek!S hó hull a kék sínekre,vonatra, villamosra,talán havas a hold is,hó hull a csillagokra.

A drága Doktor úr, a novemberi nap röntgenezgeti még beteg bordáikat. Hátuk panaszfalán sóhajokhoz szokott, esőcsepp-puha ujj kopog, kopog, kopog.   Magam varjúhodón egy rendelőpadon várok a leletre. Kint fák. Itt-ott levél. És zeng a gyászruhás rigók rekviemje.

Országok Sisakja!Sisakok Izsákja,           regiment regrutám!Sortüzekkel terelt,hadak útjára vert,           csillagközi bakám!Csipkebokorugróm,remény romvitéze,    kit bronzzá vezényelt            egy őrült Ábrahám! Kiért sírhatok…

Dióverőfény, Rezgőnyárfaidegösszeroppanása.Sisakból makk, emberfej pottyan.Hitfogyatkozás játszik napommal.Koppanás, csönd: ez lett a ritmus.Mezőn új csaták csontja virít most.Győzelem?! Harminc ezüsttel győztek!Énekelem hát: júdás idő ez,s úgy meredek a kereszt…