Arany-alapra festeném arannyal,és olyan lenne, mint egy cukros angyal,aranyruhájú és aranyszemű.És búsan búgna édes-lanyha teste,mint egy nemes és ódon hegedű.Lefesteném őt korareggel, este,az ágyba, hogy fehéren gömbölyül,kék árnyait a szemei körül,s a kandalló mellett, mint puha macskáthuncut…

Mért mozdul meg bennem még egyszer ily zölden, ily vad zokogással e homályos tavasz? Mért hallom az ágyból a fiatal fákat suttogva beszélni, nyújtózva ropogni           minden éjszaka zárt ablakaim mögött, mint lőporos tornyok vidám robbanását? Mért látom a nőket, az…

 Mostan színes tintákról álmodom.Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet,…

Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és…

Nézd a temetőket, mily roppant kövérek, milyen virágosak, legyektől, lepkéktől hogy zengenek, és mily vidámak a fényben. Jaj, pedig mit ettek? Csontot, húst, agyvelőt, anyákat, apákat, apró gyermekeket. Mégis mosolyognak. Repedő bendővel, torkig jóllakottan, zsírosan, pogányul…

Ősz kullog a hegyben, a ravaszdi csősz. Vén puskás öreg, jól ismerem már én. Néz. A szeme kancsal, botja vége réz. Kürt lóg vállán. Mindenkit halálba küld. Gaz, himlőhelyes, fegyenc paraszt csak. Az. Vár. Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge sár. Jő és puskaport robbant…