A város peremén, ahol élek,beomló alkonyokonmint pici denevérek, puhaszárnyakon száll a korom,s lerakódik, mint a guanó,keményen, vastagon.
Lelkünkre így ül ez a kor.És mint nehéz esőkvastag rongyai mosogatjáka csorba pléhtetőt -hiába törli a bú szivünkrőla rákövesedőt.
Moshatja vér is - ilyenek…
Augusztus 7. - József Attila: A város peremén