Nem is háziállat már e tyúk.
Több mint egy távoli rokon.
Családtag, szárnyas sárga néni
kárálgat kint az udvaron.
Kopogtat, hogyha kedve tartja.
Az ajtót csőrével veri.
Anyám meg ugrik és beszélget
mindjárt ahogy beengedi.
Ő meg felül az egyik székre.
Félrehajtja tokás fejét,
s megkérdi, mit főz a fazékba? -
Kotyok, míg készül az ebéd.
Anyám örül, mert öregségre
minden anya magányra jut.
Azt hiszem, erről beszélgetnek
most is anyám s e sárga tyúk.
Titkos nyelven egymást megértik!
S ha néha hallgatom szavuk,
a konyhában hallom dobogni
szívük, értelmes angyaluk.
