Augusztus 9. - Erdős Virág: Elviszem magammal

viszem a régen

         kihízott nacim

viszem a kelet-német

         származású macim

ezernyi véglet

         közül a köztest

viszem a Csokonai

         Vitéz Mihály Összest

ott lesz az ágyam

         ahova fekszem

elviszem alvókának

         egy-két régi ex-em

viszem a barnát

         viszem a szőkét

viszem a felhalmozott

         kapcsolati tőkét

viszem a tutit

         viszem a gagyit

viszem az otthonkában

         utcára tett nagyit

megannyi némán

         átbliccelt évet

elviszem magammal a

         szentendrei HÉV-et

viszem a Marcsit

         viszem a Karcsit

elviszem Kenesétől

         Keszthelyig a Balcsit

kicsit a nyarat

       kicsit a telet

viszem a mindörökké

       Moszkva-Moszkva teret

apuka titkát

         anyuka aranyát

elviszem magammal a

       Bácskát meg a Baranyát

viszem a bölcsit

         viszem a temetőt

viszem a csokoládé-

         barna bőrű szeretőm

viszek egy búval

         bevetett földet

viszem a pirosat a

         fehéret a zöldet

elviszem ezt is

         elviszem azt is

viszem a jófiút de

         elviszem a faszt is

viszem a bankot

         viszem a pálmát

elviszem minden igaz

         magyar ember álmát

viszek egy csontig

         lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy

         Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet

         viszek egy májat

viszek egy kívül-belül

         lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van

         ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burján-

         zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán

         beszopott mesét

viszem a legesleges-

         legutolsó esélyt

ki tudja lesz-e

         búcsúzni időm

viszem a Duna-parton

         levetetett cipőm

mit bánom úgyis

         elviszem lazán

elviszem gond nélkül a

         hátamon a hazám

aki ma büntet

         az holnap lövet

viszek egy mindig vissza-

               visszahulló

               követ