Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság…
Július 12. - Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz