I.
Tizenhatéves voltam; ő mégfiatalabb.
- Kisasszony - susogtam az ablaka alatt, -
kisasszony, egy csókot, az Isten megáldja.
- Nem, nem... - és elpirult, mint a piros mályva.
Erre én szomorún lecsüggesztém fejem.
- Mit keressek, - mondám - tovább itt e helyen?
S el akartam menni. Megfogta kezemet.
- Várjon hát még... várjon, - halkan így rebegett.
II.
Tizenhatéves voltam. Ő mégfiatalabb.
"Örzsikém, - susogtam az ablaka alatt,
én édes Örzsikém, megkérem kezedet,
feleségem léssz-e?" Igent integetett.
Másnap felöltöztem komoly feketébe,
úgy mentem szorongva az apja elébe.
"Odadnám lányomat, - szólott ő szívesen, -
de még fiatalok vagytok mindaketten."
Váratlan csapás volt rám ez a felelet.
Szívem vad fájdalmak körme közt remegett.
Este a kertjükbe ballagtam csendesen
és ott Örzsikével sírtunk keservesen.
