Harmatot hullajtó halovány hajnalon
feketerigó fúj furulyát a gallyon.
"Az ég fényesedik, harmat permetezik,
távol hegyek ormán tavasz ébredezik.
Virágszagú szellők vígan fújdogálnak,
üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:
Ibolyakék szeme nyílik, nyiladozik,
galagonyabokrok rügye fakazodik.
Lombosodó ágán moharuhás fáknak
asztala terül már az égi madárnak.
Ahol kiteleltem, itthagyom a várost,
tölgyerdő hazámba hazamegyek már most.
Ágról ágra szállni, vígan muzsikálni,
magas fák hegyében magamat hintálni.
Erdő sűrűjében fészket rakogatni,
füstös fiókákat füttyre tanítgatni."
Harmathullogató halovány hajnalon
ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.
