Január 27. - Végh György: A Múzeum-kertben

                              à la Petõfi

Tél van, tél van, fázva kószál
kinn az utcán most a szél:
jobb szeretne melegedni,
a hidegtől ő is fél.

Én is fázom, de azért csak
ácsorgok a hidegen,
addig állok, amíg aztán
melegem lesz, melegem.

Nem a naptól, elbújt az már,
ő is fázhatott nagyon:
oly hideg van, hogy még tán a
fülemet is itthagyom.

Bánom is én a fülemet:
- pedig fázik, majd lefagy -
nem súgta még belé senki:
úgy szeretlek! enyém vagy!

Melegem van: megjött most a
kedves, drága kisleány,
kit szeretek - ő nem tudja -
egy ifjúval oldalán.

Még szerencse: nem vett észre
s Arany János háttal ült,
Toldi látta csak e szégyent
s egy veréb - de elröpült.

Ezért fáztam s ácsorogtam?
A fülem meg lefagyott?!
Szamár vagyok, de énnálam
ez az ifjú még nagyobb.

Várni fogja ő is még, hogy
eljöjjön a kisleány
s eljön ő, hisz mért ne jönne:
más ifjúval oldalán...