Az őszutói barna alkonyat
Halkan piheg a pelyhező havon.
Vállamra érzem szép, meleg nyakad
És messzi csókod itt az ajkamon.
Hideg vonyít, agyonmart arcomat
Forró öledre mégse hajthatom.
Be messze vagy még! Bús az alkonyat,
Lágy hópihékbe hull a bánatom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
