Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem! Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem, És csak alig hallom…