KÉPES VERSNAPTÁR

  • JANUÁR - FEBRUÁR
  • MÁRCIUS - ÁPRILIS
  • MÁJUS - JÚNIUS
  • JÚLIUS - AUGUSZTUS
  • SZEPTEMBER - OKTÓBER
  • NOVEMBER - DECEMBER
Facebook Twitter

Bejegyzések

  • Szeptember 25. - Zalán Tibor: [Gomulka (házmester) bácsi tilalmai]
    Szeptember 25. - Zalán Tibor: [Gomulka (házmester) bácsi tilalmai]
  • Szeptember 6. - Ágai Ágnes: Ha nagy leszek
    Szeptember 6. - Ágai Ágnes: Ha nagy leszek
  • Szeptember 1. - Nemes Nagy Ágnes: Megölelem az évszakot
    Szeptember 1. - Nemes Nagy Ágnes: Megölelem az évszakot
  • Június 28. - Nagy László: Himnusz minden időben
    Június 28. - Nagy László: Himnusz minden időben
  • Június 27. - Weöres Sándor: Kánikula
    Június 27. - Weöres Sándor: Kánikula
  • Június 26. - Pilinszky János: Kánikula
    Június 26. - Pilinszky János: Kánikula
  • Június 25. - Kányádi Sándor: Kánikula
    Június 25. - Kányádi Sándor: Kánikula
  • Június 24. - Weöres Sándor: Hat vers Szent Iván Hava
    Június 24. - Weöres Sándor: Hat vers Szent Iván Hava
  • Február 29. - Rákos Sándor: Szökőév
    Február 29. - Rákos Sándor: Szökőév
  • Szeptember 30. - Petőfi Sándor: Szeptember végén
    Szeptember 30. - Petőfi Sándor: Szeptember végén

Keresés

Naptár

június 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Egyéb

Március 20. - Zalán Tibor: A névtelen velszi bárd

Március 20. - Zalán Tibor: A névtelen velszi bárd

›
Március 20. - Zalán Tibor: A névtelen velszi bárd

2019/3/20 : takacsvera46 Szólj hozzá!

dsc02803.JPG

Kering a szél, a déli szél,
       iszapba bútt halak
tátogják, éljen Eduárd,
       és néma szájukat

feszíti kín, feszíti gyász.
       Hazug lett mára Velsz.
Kiszáradt lelkek árnya és
       rongy nép, mit benne lelsz.

Ötszáz bizony, dalolva ment,
       mi' szép volt, istenem,
Edwárd király, angol király,
       te tetted ezt velem.

Ahányan álltak lángba ott,
       hősökké lettek mind.
Emlékük sír a lanton még -,
       példájuk visszaint.

Utódjaik szép sírjokon
       pergetnek könnyeket,
s a könyvek lapjain nevük
       csillagja rengedez.

Övék a hír, s a rang, s a bér,
       utóbb' lehet halál,
bár voltak bizton ostobák,
       te tetted, ezt, király!

Legtöbbjük rosszul pengetett,
       a nyelv gyalázva volt,
ha szájukból a drága vers
       akár moslék omolt.

Legtöbbjük bárd alá való
       hitvány rossz udvaronc,
ki kapva kap, hogy név legyen,
       ha elfogyott a konc.

Szolgáid szétszáguldtanak,
       ország szerint tova,
de megvolt nékik mondva, hogy
       kihez, miért, hova.

Az első ötszáz énekes
       nevét a bárd-nagyok
erős listája rögzité,
       amin én nem vagyok.

Nem tartozám, se itt, se ott,
       így hát nem szólhatok,
szavam legyen bár mennyverés,
       erős az ő okuk.

S hogy tenni vágyván elmenék
       nagy Montgomerribe,
vad szolgák állták útamat,
       »itt légy se kint, se be«.

Ezért ne vedd zokon Milord,
       ha kérdésem teszem,
a három bárd, ki átkot tőn,
       hogyan, hogy bé megyen?

Hisz őrzik úgy a zsarnokot,
       hozzá a szél se ér,
Ajtó megől fehér galamb...
       A fészkét hol lelém?

De vakmerőn s hivatlanúl,
       honnan, ki így belép
a fölpanaszló ifju is -
       hogyan jutott eléd?

Megmondom én, bár nagy harag
       követné szólamom,
ám mit tegyek, ha oly' a rend,
       nem hagynak szólanom.

E három bárd, ki hírnevét
       ily bátran szerzi meg,
a várban régen bent lakott,
       tartotta úri kegy.

Midőn elzengték szólamuk
       mindhárom visszalép,
s egy rejtekajtó zegzugán
       lett lépre csalt a nép.

Ötszáz bizony, dalolva ment,
       de él e három még
a montgomerri vár ura
       becsült vendégeként.

Továbbra is az ő daluk,
       mit bír a hívatal,
üzente, fogjam bé pofám,
       külömben megvasal.

Hát így vagyunk, e tartomány
       ilyen kicsiny, s hamis,
hogy éltünk immár hasztalan,
       gyanítom magam is.

Mióta éltem, forgószél
       keverte föl a gazt
köröttem, s nem tudom ma már
       mi végre voltam az,

ki írta, írta énekét,
       gondolta, így a jó,
s másokkal indul íme most
       az öröklét-hajó.

Edwárd király, angol király,
       te régen lent rohadsz,
de talpnyalóid íme fent
       osztják a csókokat.

A pányvavesztett tartományt
       a régi úrjaid
rabolják, fosztják most tovább,
       s a lantok húrjait

méltatlan udvaronc-sereg
       vad hévvel tépdesi,
új kiskirályok asztalát
       harsogva élteti.

Vadat és halat, s mi jó falat
       zabáltatnak velük,
s nekem, ha egy madárka jut,
       akár a főm veszik.

Ötszáz bizony dalolva ment,
       de vajh hiába ment.
Bár tudjuk jól, a falba kell
       a friss ember-cement.

Nem csókoltam a lábadat,
       övékét sem fogom,
ha kell a nyál, hát arra vár
       a sok költő-rokon.

Ülök tovább a vackomon,
       majd elfelejtenek,
mert arra jó e rossz világ,
       s a hitvány emberek.

Se egy, se ötszáz nem leszek,
       se bölcs, se jó, se rossz,
s ha jő időm, majd ágyban és
       párnák közt
meghalok

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

  • Szeptember 6. - Ágai Ágnes: Ha nagy leszek Szeptember 6. - Ágai Ágnes: Ha nagy leszek
  • Június 28. - Nagy László: Himnusz minden időben Június 28. - Nagy László: Himnusz minden időben
  • Szeptember 28. - Nagy László: Tengeritörők Szeptember 28. - Nagy László: Tengeritörők
  • Szeptember 22. - Kukorelly Endre: Gyűjten Szeptember 22. - Kukorelly Endre: Gyűjten
  • Szeptember 21. - Bella István: Áni Máni balladát sír Szeptember 21. - Bella István: Áni Máni balladát sír

A bejegyzés trackback címe:

https://versnaptar.blog.hu/api/trackback/id/tr6312344091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
Dashboard