Lassu tüzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!
Mit tudsz a tünő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hőt-hűst váltó légbe bömböl?
Vasárnap van: ládd, a réten
lányok kergülnek középen,
mint a hattyuk, habfehéren.
Melleikben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,
meg se kérdik. Igy mulatnak.
Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!
Csókold hajról-hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.
Pondró ébred zöld ereken,
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen
Lompos farku szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.
Örök éjü forró csónak,
élettelen! maradj jónak,
kötözőnek, oldozónak
