A tömzsi, totyogó tavalyi ludat cserbenhagyta csúful a józan öntudat. Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát, gyönyörű hattyúnak képzelte magát. Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: "Gá!" Kilépett a libasorból, s elment világgá. A legelső pocsolyánál máris vízre…

 Mostan színes tintákról álmodom.Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet,…

Láttam ma reggel jönni a Napot.Köd volt a fákra kötve,tócsát kapott az országúti sár,didergett messzi kút, kazal, torony,s a foszló szürke sárga vatta közta Nap, a gyúlladó vörös Napolybá tűnt, mint az óriás narancs,kit egy beteg gyermeknek nyújtanak.

Apa külföldi, anya is külföldi, én is külföldi vagyok most, pedig svédek vagyunk. Mert most Dániában járunk! Hahaha! Erre nem gondoltál, ugye? Hogy a svédek is külföldiek lesznek, amint külföldre mennek!   fordította Tótfalusi István  

  Hétfőn hú, nagy az én haragomazt, aki bosszant, megharapom. Kedden a kedvem pont közepes,se jó, se rossz, mint a krumplileves. Szerdán szépen szót fogadok,intelligensen bólogatok. Csütörtökönként úgy alakul,hogy csínyeket csinálok csintalanul. Pénteken egy pukkancs vagyok…

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És…

Amikor verset ír az ember, mindíg más volna jó, a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. Amikor verset ír az ember nem írni volna jó,