Szivemet a puskatus zúzta, Szememet ezer rémség nyúzta, Néma dzsin ült büszke torkomon S agyamat a Téboly ütötte. És most mégis, indulj föl, erőm, Indulj föl megintlen a Földről! Hajnal van-e, vagy pokol éjfél? Mindegy, indulj csak vakmerőn, Mint régen-régen cselekedted. Ékes magyarnak soha…

Az oviban ma szömyű rossz vagyok. Verekszem és felrúgtam Zsolti várát, a tányérban is mindent otthagyok, s hiába szólnak: én látom a kárát, az óvodában mégis rossz vagyok. Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment a nagypapám, és messze-messze jár, de látom, közben egy…

Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és…

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a…

Nézd a temetőket, mily roppant kövérek, milyen virágosak, legyektől, lepkéktől hogy zengenek, és mily vidámak a fényben. Jaj, pedig mit ettek? Csontot, húst, agyvelőt, anyákat, apákat, apró gyermekeket. Mégis mosolyognak. Repedő bendővel, torkig jóllakottan, zsírosan, pogányul…

Zöld koromatjég tördelte,szegény fejem,vak életemlehanyatliktérdeidre.Csapatosakmár a varjak,csapatosanadd a csókothogy meghalnine akarjak.

Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most…