Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
  Az ablakon bedobta tegnap éjjel.
  Ó furcsa ákombákom!
  Még meddig élem világom?
 
  Kisasszony napján búcsúzik a fecske,
  Elszállt a nyár és elszállt a szerencse.
  Üres a fecskefészek
  Már én sem fütyörészek.
 
  Az ablakomban fázó, bús virágok,
  A háztetőn a pék macskája nyávog,
  Sarlója fénylik a holdnak,
  Most mennek bálba a holtak.
 
  Kinyílt az ajtó, de senki sem jött be.
  Valaki némán meglapult mögötte.
  Idebent csak a kétség.
  Odakint a sötétség.
 
  Üzent az ősz egy hervadt falevéllel,
  Az ablakon bedobta éjjel.
  Ó furcsa ákombákom!
  Még meddig élem világom?


 
                                                                 
                                                                 
                                                                 
                                                                