Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök, dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó - nem nótaszó ez már, de búcsúszó. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közelg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök. Mily korán jő, mily…

A fák csúcsán, mint vén madár,csüggedten ül a Nap,szárnyait sem próbálja már,se dac, se vad haragnem éleszti hunyó tüzét:a tolla hull, beteg...Kapaszkodva néz szerteszéta téli táj felett. S mint gubbasztó madárseregbújnak össze a fák,alant - de olykor megremeghavas…