Május 28. - Shakespeare - Szabó Lőrinc: 75. szonett

AZ vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek,
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg:
csupa gyönyör s boldogság büszke elmém,
majd gond: az Idő elvisz, eltemet!
Csak az enyém légy! -: néha azt szeretném,
majd: A világ hadd lássa kincsemet!
Arcod varázsa csordultig betölt,
majd egy pillantásodért sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit adsz s amit még várhatok.
Koldus-szegény királyi-gazdagon:
részeg vagyok és mindig szomjazom.

 forrás: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00288/08727.htm

So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season'd showers are to the ground;
And for the peace of you I hold such strife
As 'twixt a miser and his wealth is found.
Now proud as an enjoyer, and anon
Doubting the filching age will steal his treasure;
Now counting best to be with you alone,
Then better'd that the world may see my pleasure:
Sometime all full with feasting on your sight,
And by and by clean starved for a look;
Possessing or pursuing no delight,
Save what is had, or must from you be took.
      Thus do I pine and surfeit day by day,
      Or gluttoning on all, or all away.