Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében ! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra, Petőfi ! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!
![Szeptember 25. - Zalán Tibor: [Gomulka (házmester) bácsi tilalmai]](https://m.blog.hu/ve/versnaptar/image/.external/.thumbs/27c141acdee58624ea895695b0a1cfc1_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
