Augusztus 12. Tamkó Sirató Károly: Vándor Móka

Augusztus 12. Tamkó Sirató Károly: Vándor Móka

Augusztus 12. Tamkó Sirató Károly: Vándor Móka

aug11.jpg

                                             Elindultunk

Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,

Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra - mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre - mézért
Mézeskútra - pénzért.

                                          Jöttünk-mentünk

Nagylaposon - hegyesen,
Homoródon - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen.

                                          Mit csináltunk?

Hévízen - vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón - jóllaktunk,
Éberlakon - álmodtunk.

Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk,

Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk,

Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Előréven elrévedtünk.

                                    Be is értünk

Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül,

Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,

Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan,

Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan, 
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan!

Augusztus 11. - Petőfi Sándor: A Tisza

Augusztus 11. - Petőfi Sándor: A Tisza

Augusztus 11. - Petőfi Sándor: A Tisza

auig11.jpg

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő; benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be.
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi roszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója.”

Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot! 

Augusztus 10. - Tóth Krisztina: Hála változat

Augusztus 10. - Tóth Krisztina: Hála változat

Augusztus 10. - Tóth Krisztina: Hála változat

arad_006.JPG

Arany színekben játszó szén szavak,
Babits a fény, Ady a nagy zsarátnok,
boldog-szomorú lidérc leng: ha játsztok,
zümmögi halkan, csak tűzzel szabad,

Nemes, Nagy dolgot! Hány láng sisteregne,
Füst csapna fel, Weöres sziporkatánc,
Kormos Vas bongna, izzana a rács,
mennyi kanyargó seb, mi nem heged be,

s bár igaz lenne majd, hogy Lesz Vigasz-
J. A. szájából érdes volt az élet,
Petri szájából szép volt a pimasz:

bárhogy mozduljak, lángnyelven beszélek,
torkomban hangjukkal, de semmi az,
ha tőlük éghet éneke az énnek.

Augusztus 9. - Erdős Virág: Elviszem magammal

Augusztus 9. - Erdős Virág: Elviszem magammal

Augusztus 9. - Erdős Virág: Elviszem magammal

b_53.jpg

viszem a régen

         kihízott nacim

viszem a kelet-német

         származású macim

ezernyi véglet

         közül a köztest

viszem a Csokonai

         Vitéz Mihály Összest

ott lesz az ágyam

         ahova fekszem

elviszem alvókának

         egy-két régi ex-em

viszem a barnát

         viszem a szőkét

viszem a felhalmozott

         kapcsolati tőkét

viszem a tutit

         viszem a gagyit

viszem az otthonkában

         utcára tett nagyit

megannyi némán

         átbliccelt évet

elviszem magammal a

         szentendrei HÉV-et

viszem a Marcsit

         viszem a Karcsit

elviszem Kenesétől

         Keszthelyig a Balcsit

kicsit a nyarat

       kicsit a telet

viszem a mindörökké

       Moszkva-Moszkva teret

apuka titkát

         anyuka aranyát

elviszem magammal a

       Bácskát meg a Baranyát

viszem a bölcsit

         viszem a temetőt

viszem a csokoládé-

         barna bőrű szeretőm

viszek egy búval

         bevetett földet

viszem a pirosat a

         fehéret a zöldet

elviszem ezt is

         elviszem azt is

viszem a jófiút de

         elviszem a faszt is

viszem a bankot

         viszem a pálmát

elviszem minden igaz

         magyar ember álmát

viszek egy csontig

         lelakott testet

viszont az nem kérdés hogy

         Buda helyett: Pestet

viszek egy szívet

         viszek egy májat

viszek egy kívül-belül

         lakhatatlan tájat

naná hogy úgy van

         ahogy azt sejted:

viszek egy lassú burján-

         zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán

         beszopott mesét

viszem a legesleges-

         legutolsó esélyt

ki tudja lesz-e

         búcsúzni időm

viszem a Duna-parton

         levetetett cipőm

mit bánom úgyis

         elviszem lazán

elviszem gond nélkül a

         hátamon a hazám

aki ma büntet

         az holnap lövet

viszek egy mindig vissza-

               visszahulló

               követ

Augusztus 8. - Baranyi Ferenc: Szent Mihály útján

Augusztus 8. - Baranyi Ferenc: Szent Mihály útján

Augusztus 8. - Baranyi Ferenc: Szent Mihály útján

aug8.jpg

Párizsban a Hortobágy poétája
percig feledte a magyar ugart,
(Szent Mihály útján korzózott a nyár és
dalolt a Szajna-part) -

de otthonról az ősz, a gond utána
szökött egy pillanatra nesztelen,
s a költő őszi kedvvel ment tovább a
Boulevard Saint Michelen.

Szívében akkor íve tört a nyárnak:
a Gare de l'Estre fázósan vonult,
s - föl-földobott kő - ősz-kopár hazája
földjére visszahullt.

...Párizs nyarában könnyed volt a szívem
akár a Szajna-parti énekek,
nem jött az ősz, nem háborgatta semmi
a faleveleket,

csupán valami ősi nyugtalanság
emléke borzolt lombok ágbogán,
hogy még a legszebb nyárban se feledjem:

merről üzent az ősz egy délután,
hogy még a messzi nyárban se feledjem
hol a hazám.

Augusztus 7. - József Attila: A város peremén

Augusztus 7. - József Attila: A város peremén

Augusztus 7. - József Attila: A város peremén

aug7.jpg

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű.

Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.

Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.

Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.

Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.

Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!

Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!

Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...

A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.

Augusztus 6. - Ady Endre: A föl-föl dobott kő

Augusztus 6. - Ady Endre: A föl-föl dobott kő

Augusztus 6. - Ady Endre: A föl-föl dobott kő

aug6.jpg

A föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra,
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédűl, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elűlnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bus akaratlan,
Kicsi országom példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

Augusztus 5. - Kosztolányi Dezső: Ilona

Augusztus 5. - Kosztolányi Dezső: Ilona

Augusztus 5. - Kosztolányi Dezső: Ilona

allat12_1.jpg

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.

Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.

Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.

Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.

Augusztus 4. - Juhász Gyula: Augusztus

Augusztus 4. - Juhász Gyula: Augusztus

Augusztus 4. - Juhász Gyula: Augusztus

aug4.jpg

Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma: 
Az örök vágynak diadalma!

Az éj szerelme szerteárad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!

Augusztus 3. - Weöres Sándor: A tündér

Augusztus 3. - Weöres Sándor: A tündér

Augusztus 3. - Weöres Sándor: A tündér

bobita3.jpg

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

Augusztus 2. - Weöres Sándor: A két nem

Augusztus 2. - Weöres Sándor: A két nem

Augusztus 2. - Weöres Sándor: A két nem

aug2.jpg

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék közt jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Július 31. - Varró Dániel: Július

Július 31. - Varró Dániel: Július

Július 31. - Varró Dániel: Július

bal3.jpg

Szállnak a gondok szerte, huss,
mint tűzből pattant, röpke szikrák,
szép, szőke lány a Július,
a büfé felé megy mezítláb.


A strand szemével követi,
s a lomb is lopva néz le rá most,
ahogy szájához emeli
a dundi, zsíros krumplislángost.

Július 30. - Karafiáth Orsolya: Nulltündér

Július 30. - Karafiáth Orsolya: Nulltündér

Július 30. - Karafiáth Orsolya: Nulltündér

jul30.jpg

.. s a mindig másmilyen most egyszínû. 
Akár a lég - alakja változása... 
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül, 
eltûnõ testét zaj, a fény ha bántja. 

Ruhája ránca nyár, gyûrött románc, 
hajába kócolódott minden este. 
Letört körmöcskéjébõl furcsa félhold; 
testét a hõség lassan áterezte. 

Jóskártyáján az ábrák megfakultak, 
törött pálcája nem lobbantja lángra. 
Nem mondja: "Hopp, és bûn és báj - legyen!!". 
Semmit se mond. Mintha semmit se várna. 

Amit veszített, nem lehet keresni. 
Amit mulasztott, mégsem múlik el. 
A nincs elõtti tágas, ritka térben 
övé mi; erre gondol szüntelen. 

Az éj leszáll, hogy színét felvegye: 
nyugodt sötétségû, tündéri kék. 
A hajnal harmatában nem találod - 
saját varázsa szórja szerteszét. 

Elszenderült a domboldal tövén. 
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd! 
Ha most kívánnád, érintése métely. 
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz. 

Fekszik csak az esõáztatta fûben, 
fehér vászoncipõje tiszta sáros. 
Nézd hosszasan s õ percrõl percre szebb lesz. 
Álmodd hozzá egy másik éjszakához. 

Július 29. - Erdős Virág: A legszebb vers

Július 29. - Erdős Virág: A legszebb vers

Július 29. - Erdős Virág: A legszebb vers

jul29_1.jpg
balatonfüredi emlék
 

 Férfibú és lányöröm:

a legszebb vers a

káröröm.

 

A legszebb vers egy régi

rózsa-

lugas árnyán írott

próza

 

vár állott most

gomba nő

a legszebb vers egy

ronda nő

 

a legszebb vers egy

uncia

arany

petőfi puncija

 

de

minden süket

dumán túl

a legszebb vers a

dunántúl

 

messze zengő

szép szava

sok hegye és egy

tava

kizárásos

alapon

 

a legszebb vers a

balaton

bezárt

bazár és tárt

kebel

a kishajók közt egy

rebell

 

a legszebb vers egy

nyári esten

ringó név a

hajótesten

katamarán vagy

kalóz

a legszebb vers a

„Gyed Maróz”

 

a legszebb vers a

vérfagyi

a csolnakázó

dédnagyi

 

a legszebb vers egy nagy

rakás

gőzölgő krumplipap-

rikás

egy strandpokróc a

romokon

alvó

szegek a homokon

jönni-menni

szandi nélkül

összebújni

randi nélkül

becuccolni

bárhova

 

a legszebb vers egy

szálloda

egy dakszliját mosó

masa

egy döglött hal fehér

hasa

vonatfütty és

dudaszó

 

a legszebb vers egy csunya

szó

a legszebb vers a parti

nagy

zuhé

s talaj-

menti

fagy

még zöldfülű de már

dilis

a legszebb vers az áp-

rilis

 

a legszebb vers

mi volna más

egy kisebb

vízbe-

fulladás

plusz: törölközés

száradás

a legszebb vers csak

ráadás

 

a legszebb vers hogy

amore

rabindranath

tagore

emlék-fák közt

élő ház

a legszebb vers a

Szívkórház

a legszebb vers a

szüreten

 tartózkodni

füreden

hajnalig egy

darab

pólón

üldögélni

lenn a

mólón

elvegyülni

kiválni

még egy strófát

kivárni…

 

A legszebb vers csak

ígéret

majd elválik hogy

mivé lett

de lelle int s én

úgy hiszem

fogamban tartva

átviszem

mert rendbe’ van hogy

szép vagyok

a legszebb vers nem

én vagyok

a legszebb vers nekem

te vagy

szeress örökké el

ne hagyj

 

Július 28. - Váci Mihály: Balatoni félrevezető

Július 28. - Váci Mihály: Balatoni félrevezető

Július 28. - Váci Mihály: Balatoni félrevezető

jul28.jpg1.

 A Balaton az egy kéklő
   nagy víz.
Van körötte hegy, ménkő
   nagy, vagy tíz!
A Balaton az vízből áll
   meg partból -
A part a vízből kiáll
   és attól -
kezdve van a magyar tenger.
   Átlábolhatod száraz sereggel.

 2.

 Milyen magas hullám dördül!
Ezt úgy hoztuk be - külföldről!
Tengerparti országokból, valutáért.
Mit meg nem tesz magyar ember a hazáért!
Exportálunk délibábot, libamájat,
eredeti kávét, zsuppot - szalmalángnak,
s tengeri sót, keserű sót importálunk
s virágport, mert nincsen elég hímpor nálunk!
S tengerhabot, tajtékot és legmodernebb
hullámát a nagy nyugati tengereknek.
Látják - itt ez a hullám ni! nyugatnémet!
Angliából hozattuk be a mélységet;
francia a hab s a felszín locsogása.
Színmagyar a káka és tövén - a kácsa!

 3.

 Itt kék az ég, ha nincsen felhő!
Minálunk fából áll az erdő!
Lentről felfelé nő a búza,
a kocsit a ló elől húzza.
A kerék kerek, - nem mint másutt,
a vermet mi a fődbe ássuk!
Fehér a táj itt, hogyha hó van,
s ha nem apad - víz van a tóban.
Két felé áll a tehén szarva,
nálunk a fekete-fehér - az tarka!
s a róka után megy a farka!

 Ez meg itt ama világhíres
magyar tenger! - Nincs sehol, mint ez
ilyen szép! Hasonlíthatatlan!
Lavor, teknő, vályú, katlan!
A Földön nincs ily panoráma.
Jöjjön még ma Pannoniába!
A létforma univerzális.
Autóbusz, szekér, vicinális,
hozza, röpíti, viszi már is.
Üzleti gondját abbahagyja
Mister, ha látja Akarattya
füzesei közt tengerünket,
melynek szélén a béka ümget.

 Bazaltból rakott alacsony
ravatal: - ez a Badacsony.
A tó végén ott várja Keszthely,
ajánljuk ne kerülje ezt el.
Nincs különösen benne semmi,
de azt legalább észrevenni.
S ha útja majd arrafelé visz,
forrón szeretve várja Hévíz.
Itt gyógyul meg a reumája,
s - megsúgjuk - szolid a rum ára.

 4.

 Itt van bunda kifelé szőrrel,
és csárda - igazi ökörrel,
hét szilvafa is kutyabőrrel,
és marha; - lába közt a tőggyel!
Paprikás betyár a bográcsba,
csikós aprítva a gulyásba,
a Balatonból fogunk csuszát,
a hegytetőn mutatunk pusztát,
vízimalmot, mely halat őröl,
menyecskét metszünk Önnek - tőről.
Ajándékba a legszebb emlék
pár eredeti teringettét!
S szegre akasztott karikás ostor
szedte-vedte rézangyalostól
s egy cserdítés még! - Kizárólag
külföldinek! - abból folyólag
hogy nálunk ez úri kiváltság!
Ennyit hagyott ránk a királyság!

Július 27. - Závada Péter: Remíz

Július 27. - Závada Péter: Remíz

Július 27. - Závada Péter: Remíz

jul29.jpg

 Nem tudom elfogadni, hogy lassan
véget ér ez a nyár is, és aztán már
nem lehet változtatni rajta. Az képtelenség,
hogy mától az elöl felejtett tej vagy
a számban a fogak egy új időszámítás
szerint romlanak. Legalább át kéne
csempészni magamból valamennyit
ebbe az új korszakba, hogy ezután is legyenek
a múltammal kapcsolódási pontjaim.
Csak vigyázni kell, nehogy lebukjak:
a szemeim vörösek és be vannak
dagadva, persze, hagymát vágtam,
vagy úszni voltam, és kicsípte őket a klór.
Két hete nem láttalak, és amióta
másnál alszol, már csak a forró laptop
hagy vörös égésnyomokat a mellkasomon.
Mi lesz, ha a legelején félbeszakad
ez a gondolatfonál, és sehogy se
jut eszembe, hogy kéne folytatni?
De azt se lehet, hogy folyton írom,
amit gondolok, az utcán, mondjuk
a telefonomba, biztos elütne egy villamos,
és akkor már mindegy volna. Átható
fűszaga van ennek a hétfőnek. Biztos
kenderolajjal kenik az alkatrészeit.
A jövő ott van valahol a szerelvény
csuklóján túl, puha, sötét kanyar: beláthatatlan.
De lassan úgyis vége, kivonják a forgalomból
ezeket a rozsdás napokat is, én pedig
egyedül ébredek majd a remízben,
sötétedés után, mert úszásból jövet
elaludtam a leghátsó ülésen, és senki
nem szólt időben, hogy le kéne szállni.

Július 26. - Szabó Balázs: Fércelt álom

Július 26. - Szabó Balázs: Fércelt álom

Július 26. - Szabó Balázs: Fércelt álom

 dscn0056.JPG

 Állok szemben a Léttel a csendben,
Farkasként harap, metszi a testem,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Látod, én vagyok élve az első,
akit kísér egy tenyérnyi felhő, 
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Mára félbe törtek az estek,
maradtak morzsák e néma verembe,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom, 
állok a szürke hidegben, látod, 
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe, 
de a Lét csak fújja a füstöt, 
ábrándokkal terelve üldöz, 
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött..

Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel, nem veszem észre,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Meg sem mozdul az árnyék az utcán,
arasznyi részeken kerget a patkán,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Aztán megfog a szél, itt a Földön,
éjszaka csábít, fektet a röghöz,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer, 
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom, 
állok a szürke hidegben, látod, 
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe, 
de a Lét csak fújja a füstöt, 
ábrándokkal terelve üldöz, 
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött.

Július 25. - Takács Zsuzsa: Rejtjeles tábori lap

Július 25. - Takács Zsuzsa: Rejtjeles tábori lap

Július 25. - Takács Zsuzsa: Rejtjeles tábori lap

jul25.jpg 

Kedves Szüleim!
Értesítelek, hogy rendben megérkeztünk.
Reggel hatkor van az ébresztő,
Legkésőbb kilenckor villanyoltás.
Első nap esett, így nem fürödtünk.
Kötelező levélírás szerdán és szombaton.
Vettem magamnak egy doboz színest,
Igy ha unatkoznék, inkább rajzolok.
Gyakran beszélek a lányokkal is,
Ez elég nehéz, mert egészen mások,
Tiveletek sokkal jobb otthon.
Ez az első és talán, utolsó levelem.
Kérlek, olvassátok el figyelmesen.
Hogyan telnek otthon a napok?
Azt remélem, nagyobb bajok nélkül.
Zárom soraim ebben a reményben,
A viszontlátásig ölel
                                  hű lányotok.

Július 23. - Csorba Piroska: Szerelem

Július 23. - Csorba Piroska: Szerelem

Július 23. - Csorba Piroska: Szerelem

 jul23.jpg

 Tetszik nekem egy fiú
Szépen énekel, barna a haja,
a tornasorban egymás mellett állunk.
Sajnos én nem tudok énekelni.
Kockás kabátja van.
A múltkor megsimogattam
a kabátot,
és belesúgtam, hogy szeretem Őt.
Jó fiúszagú volt a kabát.

Álltam a fogas elött
Közben becsöngettek
s én elkéstem,
az első órára nem mertem bemenni.

Azóta tudom, milyen a szerelem

Július 22. - Petőfi Sándor: Reszket a bokor

Július 22. - Petőfi Sándor: Reszket a bokor

Július 22. - Petőfi Sándor: Reszket a bokor

jul22.jpgReszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!

Július 21. - Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Július 21. - Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Július 21. - Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

jul21.jpg

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Július 20. - Petri György: Kapcsolatunk kezd meghitté válni

Július 20. - Petri György: Kapcsolatunk kezd meghitté válni

Július 20. - Petri György: Kapcsolatunk kezd meghitté válni

bien3_055.JPG

Már amikor megsértődtem, is tudtam,
hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen nem),
de ha már – akkor az ember kitart
reggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlen
elaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócot
olyan szerencsétlenül tekertük magunk köré,
hogy a vastag szegély éppen a gerinc alá került.
De azért nem változtatunk a testhelyzeten:
minél rosszabb, annál jobb. Ő (a kedves)
úgy három s négy között felébred végre
(szomjas vagy ellenkezőleg). Belémbotlik.
„Mit csinálsz, te hülye?” – kérdi kábán.
Mély alvást szimulálok, kicsit vinnyogok is,
ahogy álmodó kutyák szoktak (forgolódni is kell).
Egy darabig, remélhetőleg, ő sem alszik.
Reggel sikerül néhány perccel őelőtte távoznom.
„Biztos elfelejti bevenni a gyógyszereit” gondolom
a lépcsőházban, de most már nem megyek vissza, szólni neki.
Lassú léptek, körülményes rágyújtás: túl nagy időelőnyöm van.
Töprengő arccal baktatok a másik oldalon,
mindenki láthatja, hogy el vagyok gondolkozva.
A Statisztikai Hivatal kiadványboltja előtt
elfoglalom őrhelyemet: a kirakatablakban
a Mechwart-liget egész délnyugati frontja tükröződik.
Asztrálalakja rövidesen áthalad a negyedéves kiadványokon
– milyen kedves ebben a kiskabátban!
(Minden nőnek van egy kiskabátja, amiben ilyen kedves.)
Igaz, magam se volnék megvetendő az én kiskabátomban
– de úgy néz ki, hogy ő nem néz ide.
Követem, a hátához igazodva,
az autók között, rézsút át a Mechwart téren
(jóformán az autók alá – kis jutalomjáték
Neki – no persze, ha errenézne. Nézhetne pedig:
idegek kellenek ehhez, s bizonyos
mértékig a testi épségemet teszem kockára).
A 12-es eltakarja. Ha nem szállna föl rá,
sétálgatnék az árkádok alatt föl s alá
céltalanul (talán elgondolkozva?). Fölszállt.
Elindulok, most már a szokott gyorsabb lépteimmel.
Egy csomó hülyeséget el kell intézni. Majd délben fölhívom,
valószínűleg az Elfogulatlan Hangnemet használom
(nagyon barátságosan, ám kissé erőltetett vidámsággal
– „vegyük úgy, hogy nem történt semmi”), de ezen ráérek
gondolkodni majd, amíg kapcsolják. Együtt ebédelünk.
És nem lesz semmi.

Július 19. - Juhász Gyula: Anna örök

Július 19. - Juhász Gyula: Anna örök

Július 19. - Juhász Gyula: Anna örök

jul19.jpg

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

Július 18. - Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Július 18. - Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

Július 18. - Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

jul18.jpg

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Július 17. -Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék

Július 17. -Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék

Július 17. -Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék

este_006_1.JPGSzeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa játék,
Oh, zokog, bár negédes -
Fogadd szivedbe édes!

Mert csupa szívbevert seb
Vérszínezi e verset
Mint halvány őszirózsa
Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,
Se birtokom, se kincsem,
Nem adhatok tenéked
Csak ily borús zenéket.

Szebb volna büszke kastély
Termén egy fényes estély,
Vagy lágy keréken zajló
Kocsidba drága pejló.

Vagy elrobajló fülke
Ringó pamlagján dűlve
Elnézni: merre foszlott
A sok távíró-oszlop...

Vagy űzni falka fürtjét,
Hallani hallali kürtjét,
Míg elfakúl porosra
A frakk finom pirossa.

Vagy tán az volna szebb lét:
Nézni istennők keblét,
Hol antik ívek árnyán
Mereng sok szelid márvány...

Vagy Svájcban lenni vendég,
Csodálni naplementét, -
Vagy vinne halk fedélzet
Hol a banános dél szebb...

Oh mind e rím mi kába,
Oh mind e vágy hiába,
Nekünk, két árva rabnak,
Csak sóhajok maradnak.

De hallgasd most e verset,
E torz kedvvel kevertet,
Zsongítson furcsa hangja,
Mint füstös képü banda:

Itt flóta, okarína
S hegedűk soka rí ma,
Száz hangszer, minden rím más,
S vén bánatom a prímás.

Izzék a dal duhajjá,
Csattanjon vad csuhajjá,
Majd haljon el sohajtón, -
Fejem öledbe hajtom.

Csönd. Ajkaim lezárvák.
Ringass: árva az árvát,
Igy, sírj csak, rámhajolva,
Meghalni volna jó ma...

Július 16. - Erdős Virág: esélyegyenlőség

Július 16. - Erdős Virág: esélyegyenlőség

Július 16. - Erdős Virág: esélyegyenlőség

e_rdos.jpgitt mindenki
gurulós bőröndöt húz ő is egy
gurulós bőröndöt húz csak ennek
nincs kereke

esélyegyenlőség

 

itt mindenki

gurulós bőröndöt húz ő is egy

gurulós bőröndöt húz csak ennek

nincs kereke



Olvass tovább: http://www.erdosvirag.hu/a100-kis-budapest/

esélyegyenlőség

 

itt mindenki

gurulós bőröndöt húz ő is egy

gurulós bőröndöt húz csak ennek

nincs kereke



Olvass tovább: http://www.erdosvirag.hu/a100-kis-budapest/
Július 15. - Devecseri László: Strandon

Július 15. - Devecseri László: Strandon

Július 15. - Devecseri László: Strandon

szeged1_004.JPG

Ticcs,
toccs,
liccs,
loccs,
fröccs.
Kis fröccs.
Nagy fröccs.
Kis fröccsenés.
Nagy fröccsenés.
Csobbansz kicsit,
csobbansz nagyot,
úgy csinálod, mint a nagyok………

Medencébe hogyan mennél,
akkor lassan vizes lennél!

Beleugrasz, nem kíméled:
bevizezed a környéket!

Július 14. - Kiss Ottó: Strand

Július 14. - Kiss Ottó: Strand

Július 14. - Kiss Ottó: Strand

p7290037.JPGVannak helyek, ahová a gyerekek
Nem mehetnek be.
Még akkor se, ha van jegyük.
Például a strandon, a női napozóba.
De ha én egy kicsit nagyobb leszek,
és egyedül járok majd a strandra,
akkor lehet, hogy majd oda is bemehetek.
De az is lehet, hogy akkorra már
az egész nem is fog érdekelni.