Február 24. - Jevtusenko: Titkok

Február 24. - Jevtusenko: Titkok

Február 24. - Jevtusenko: Titkok

havas_065.JPG

A kamasz-titkok kusza bolyha
ködként már nem kavarog.
Titok volt a Tánja, a Tonja,
noha lába lilára fagyott.

Titok volt a vad meg a tarló,
a csillag, a gomba-sereg,
gyerekkorunkban az ajtó
titokzatosan nyekereg.

Úgy szálltak a világból a titkok,
mint hókuszpókuszoló
rejtelmes célu fakírok
szájából a tarka golyó.

A rengeteget meg a rónát
bűvös pihe lepte be.
A leányszemekben a mókák
üde tánca, bűvölete.

Rejtelmes korcsolyapályán
motyogtuk a titkokat és
akárcsak a titkok, gyáván
súrlódott kézhez a kéz.

De felnőttünk - senki se várta -
s a fakír vendégszerepel:
nyűtt frakkban gyerekkori tájra
utazott el trükkjeivel.

El is feledett már végül.
Csak bántani bír e csaló:
ma már titok és csoda nélkül
települ vállunkra a hó.

A varázsgolyók hova szálltak?
Nem titkon sajdul e seb.
Talányt már más se kínálhat,
hisz belőlünk is kiveszett.

S ha egymást éri simítva
a férfi s a nő keze,
csak kéz az - nincs meg titka -
csak kéz az - értitek-e?

Adjátok a köznapok titkát,
az egyszerű, vézna csodát,
halkan, remegőn, mezítláb
csak egy jöjjön legalább!
(Eörsi István fordítása)
Február 23. - Áprily Lajos: Nő már a nap

Február 23. - Áprily Lajos: Nő már a nap

Február 23. - Áprily Lajos: Nő már a nap

vers22.jpg

Ember, ne félj: nő már a nap!
A jégfogú szél nem harap.

A koldus is dúdolva jár,
Ragyog rongyán a napsugár.

A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.

A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.

A déli szél kürtjébe fú, l
éggömbbel játszik egy fiú.

Most elszakadt a gömb-zsineg
s gömbje boldogan lebeg.

Ringatja a tavasz szele-
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!

Február 22. - József Attila: Hexameterek

Február 22. - József Attila: Hexameterek

Február 22. - József Attila: Hexameterek

ho_ho_027.JPG

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad.
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Február 21. - Utassy József: Hófehérke

Február 21. - Utassy József: Hófehérke

Február 21. - Utassy József: Hófehérke

hofeher.jpg

Tudom is én már: ki volt, ki nem volt!
Mintha mesében, minden úgy történt.
Még szoknyája is hol volt, hol nem volt.
Ragyogtuk egymást: virág, verőfény.

Csemete férfi voltam még, diák.
De már a csókja szárba szökkentett,
ha elkapott a kikeleti vágy.
Gyere világgá – sírta –, szöktess meg!
Mondom, mese volt. Pedig megtörtént.

Később jöttek is érte a törpék.

Február 20. - Gyurkovics Tibor: Túlélni

Február 20. - Gyurkovics Tibor: Túlélni

Február 20. - Gyurkovics Tibor: Túlélni

 hattyu_025.JPGHazugság, hogy túlélni,
mit gyomor nem bír el,
hazugság meglapulni,
amikor ütni kell.

Áltatás megmaradni
lelkünk sebeivel,
szabadságot pótolni
nem lehet semmivel.

Fondorlat az alázat,
hogy majd valamivel
kijátsszuk, mit a börtön
rácsával ránk lehel.

Csalás bunkerba bújni,
itt csalás elaludni
és csalás szemet hunyni,
ki-ki maga felel.

Árulás egyezkedni,
árulás elfeledni
sebet vagy igazságot,
ha belehalni kell.

 

Február 19. - Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Február 19. - Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Február 19. - Szabó Lőrinc: Nyitnikék

fuzike.jpg

 Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán, mint 35
éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is ujra
az énekét: 40

két füttyre mindig
kvart lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de – nyitni, de –
nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! – fütyülök
utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék –
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

Február 18.  - Szabó T. Anna: Február

Február 18. - Szabó T. Anna: Február

Február 18. - Szabó T. Anna: Február

081124_009.jpg

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.

Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.

Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?

Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.

Február 16. - Bezzeg az én időmben

Február 16. - Bezzeg az én időmben

Február 16. - Bezzeg az én időmben


Bezzeg az én időmben másként volt az egész
elég, hogy ha körülnézek itt megáll az ész
hajdan zöldebb volt a fű
tisztább volt az ég
de az én időm elmúlt rég

Bezzeg az én időmben udvaroltak még
fess gavallérok csókolták az úri hölgyek kezét
mi tudtuk még mi a barátság
a szív a szívvel ég
de az én  időm elmúlt rég

Mi bezzeg tudtunk játszani mint a kisangyalok
feleselni egyik se mert, ha rászóltak a nagyok
Apánk, Anyánk jó szava
szent írással felért
de az az idő rég véget ért

Bezzeg volt értelem és tudtuk mi a sikk
a mai gyerek meg szót fogad, ha piros hó esik
csak morfondíroz hogy fájdítsa
meg az ember fejét
az én időmben bezzeg más volt még
az én időmben minden más volt még

Február 15. Weöres Sándor: Rock and roll

Február 15. Weöres Sándor: Rock and roll

Február 15. Weöres Sándor: Rock and roll

Weöres Sándor: Rock and roll

  a taxi
a praxi
a gyerünk zabálni
a füstölgő tüzes Cotopaxi
a jöhet akármi
Lóri ma kiköpöm a zagyvelőm
fölakasztom a hátgerincem
fazékba kilugozom a tüdőm
de a tollas bőrödet is kimosom
a csinos ing meg a nyakke- a nyakke-
beleidet én ma kitaposom
meg a bádogminták is mi vagyunk
a taxi
a praxi
a gyerünk zabálni
a füstölgő tüzes Cotopaxi
a jöhet akármi

Február 14. - Vörösmarty Mihály: Ábránd

Február 14. - Vörösmarty Mihály: Ábránd

Február 14. - Vörösmarty Mihály: Ábránd

avers.jpg

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Február 13. Juhász Gyula: Első szerelem

Február 13. Juhász Gyula: Első szerelem

Február 13. Juhász Gyula: Első szerelem

h7.jpg

 Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

Február 12. - Petőfi Sándor: Alkony

Február 12. - Petőfi Sándor: Alkony

Február 12. - Petőfi Sándor: Alkony

teliest5.jpg

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomból e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.

Február 11. - Kft: Bál az Operaházban

Február 11. - Kft: Bál az Operaházban

Február 11. - Kft: Bál az Operaházban

 fars.png

Az utcán sűrű éj,
Csak az operaházi lámpák
Kristályfénye száll.
Kívül semmi nesz,
Pedig odabent szól a zenekar,
S a nagyterem díszben áll.

Bál van az Operaházban,
Különös bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.

Népköztársaság útján
Mennyi különös alakot elrejt
A konfekció-kabát,
És sohasem tudható,
Hogy mikor nem látja senki őket,
Mivé változnak át.

Bál van az Operaházban,
Igazi bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Bál van, igen, bál van az Operaházban,
S nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Bál van, különös bál van
Az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Mortadella, mia,
Il nostro amore non puo morire mai
Ogni giorno ti ringrazio la gioa che mi dai.

Bál van, igen, bál van az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.

Bál van, az Operaházban,
Igazi bál van,
Nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Február 10. - Kiss Ottó: Mindenki nevessen

Február 10. - Kiss Ottó: Mindenki nevessen

Február 10. - Kiss Ottó: Mindenki nevessen

vlcsnap-8961-05-19-21h18m04s953.jpg

Mindenki nevessen,

mondja apa, amikor fényképez,

de csak anya nevet,

mert én így nem tudok,

engem mindig meg kell nevettetni,

ezért apa leteszi a fényképezőt

egy alkalmas helyre,

ez pont alkalmas hely lesz,

mondja ilyenkor,

aztán bekapcsolja az időzítőt,

és lehajol, hogy megnyomja

az exponáló gombot,

és amikor szaladni kezd,

már tényleg mindenki nevet,

anya is, apa is és én is,

mert mindenki tudja,

hogy úgysem ér oda időben,

az ilyen fényképeken apának

mindig csak a háta látszik.

Február 9. - Ady Endre: Farsang a Duna tájon

Február 9. - Ady Endre: Farsang a Duna tájon

Február 9. - Ady Endre: Farsang a Duna tájon

dsc04951_2.JPG

Brahma, Jézus, Allah, Mózes
S az egész szentséges holmi
Lepotyogtak a Sionról
És eljöttek Hunniába farsangolni.

A Tátra is csörgő sapkát
Csapott, íme, vén fejére
S a külön magyar Teremtő
Pojácának kiöltözve áll az élre.

Minden móka. S egye fene,
Kit búsítnak csalfa gondok.
Így van ez jól. Hunniában
Farsangolnak az istenek s a bolondok.

Hunniának fáj a tréfa?
Kedves ország, sohse fájjon,
Éljen, éljen a bolondság.
Farsang van most, nagy farsang a Duna-tájon.

 

Február 8. - Nagy László: Elfogynak a fák

Február 8. - Nagy László: Elfogynak a fák

Február 8. - Nagy László: Elfogynak a fák

madar_016.JPG

Elfogynak a fák a parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.

Ilyenkor az éhes fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.

Fáért nem kár, lesz helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.

A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.

Február 7. - Vas István: Kikeleti óda

Február 7. - Vas István: Kikeleti óda

Február 7. - Vas István: Kikeleti óda

vas.jpg Nyirkos, téli börtönödből,

Horgas fagyból, hosszú ködből

Fénybe fordulsz, víg világ.

Kegyes mennyből kiszakadva

Langy eső hull szöghajadra,

Oszlanak a nyavalyák.

Kitöltöd a csontos vázat,

Legyőzöd a náthalázat,

Tisztul már a szív, az orr,

Illegnek a rétek, kertek,

Földben fanyar illat erjed,

Részegítőbb, mint a bor.

Utakon a karcsú-kedves

Ifjú jár, a termő-tegzes,

Rózsa ragyog két szemén,

S mint a nőstények, a hímek,

Párosodnak fürge rímek:

Kikeleti költemény.

Ó istenek visszajöttek,

S mint a régi, hellén földet,

A budai tájat itt

– Csókolózva, úgy forogva

Bíborszínű alkonyokba –

Táncos lábbal döngetik.

Aphrodité trónol pőrén,

Uj virágok zsenge bőrén,

Pihegése lágy zene.

Lába előtt forró vérrel

Ostobán dadogva térdel

A hadaknak istene.

Szűk, magányos börtönömből,

Mord homályból, közönyömből

Fényre vonszolsz engem is,

Termő, nemző, teli élet,

Hívtál és megismerélek,

Fáradt szemem újra friss.

Akaratom megfeszül még,

Vad öledbe elmerülnék,

Inna szomjas szellemem.

Belenézek mély parázsba,

Víg világ, te szép parázna,

Meg nem állhatsz ellenem.

Tenger volt, kik mind szerettek,

Szeretőid eltemetted

Föld és víz és tűz alatt.

Nem csünghetek rajtad én se,

Egyetlenegy ölelésre

Hív az égő pillanat.

Mégis majd a mosolyodban

Élek, és ha szíved dobban,

Benne dobban hűs porom.

Amikor már fekszem holtan,

Érzed még, hogy férfi voltam,

S öleltelek egykoron.

Február 6.- Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

Február 6.- Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

Február 6.- Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

vlcsnap-9782-05-31-14h52m16s949.jpg

   '...Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról,
Túdósítást venni a magyar hazáról,
S lajistromba szedni az új menyecskéket,
Öszvejart sorjába minden vármegyéket.
Fejérvár és Veszprém csínos két vidéki
Teljes örömére szolgáltak őnéki.
Majd Szalának keskeny, de kies csúcsánál
Általjött a jégen Tihany hegyfokánál,
S kiszállván Balaton szántódi révére,
Az áldott országba: Somogyba béérve.
Löllén egy stációt csinálván magának,
Igyekszett a Lengyel urak Tótijának,[6]
Tótiból mint teljes kész lakadalomba,
Béhajtatott vígan a víg Nagybajomba,[7]
És ott ama magyar jószívű uraknál,
Kik közt hóltfélben is vídám szívvel laknál,
Kipihenvén magát, másnap késő reggel
Megindúlt Kaposba parádés sereggel,
Kapos fővárossa Somogy határának
S herceg Eszterházy dominiumának,
Melly az elmúlt nyáron felette őrvendett,
Keblébe fogadván annyi úri rendet,
Kik a nagy Széchényi főispánságának
Hallatlan pompával s fénnyel udvarlának,
Kapos, hol másként is, igazságot tenni
A megye tisztjei öszve szoktak menni,
Kapos vólt a vídám Fársángnak is célja,
Hol szállásává lett a herceg kastélyja...."

itt FOLYTATÓDIK

Február 5. - József Attila: Téli éjszaka

Február 5. - József Attila: Téli éjszaka

Február 5. - József Attila: Téli éjszaka

tel_100.JPG

Légy fegyelmezett!

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?

A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.

A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.

Február 4. - Nyulász Péter: Farsang

Február 4. - Nyulász Péter: Farsang

Február 4. - Nyulász Péter: Farsang

gombanagy.jpg

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.
Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez
Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:
ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Február 3. - Babits Mihály: Balázsolás

Február 3. - Babits Mihály: Balázsolás

Február 3. - Babits Mihály: Balázsolás

043_2.JPG

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
        Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
        s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
        Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
        aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
        oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
        s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
        életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
        lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
        nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
        segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
        hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
        magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
        Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
        hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
        ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
        mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
        és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
        zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
        kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
        kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
        hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
        Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
        kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
        a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
        csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
        okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
        még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
        olyan nagy dolog a halál.

Február 1. - Radnóti Miklós: Február

Február 1. - Radnóti Miklós: Február

Február 1. - Radnóti Miklós: Február

olvad_029.JPG

Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé, s cserren már a veréb.

Január 31. - Zalán Tibor: Önmagától elváló

Január 31. - Zalán Tibor: Önmagától elváló

Január 31. - Zalán Tibor: Önmagától elváló

31.jpg

Sötétségben egyedül A táv
olságok feloldódtak az ü
vegkristályok rácsai között
Előrenyújtom a kezem s az
orromat érintem vele Te
hát ott vagyok én nem itt ahol
lenni hittem magamat Így ki
szolgáltatottjává váltam egy

 magától szintén elválónak
akinek a szándékait nem
ismerhetem kezében lehet
kés vagy bárd de lehet egy csokor
vérehulló fecskefű Hogy mi
talán nem is annyira fontos
A felismerés azonban hogy
csak a sötétség bizonyosság
az egyedüliség kétsége

 nyüszítésre kényszerít Egyed
üllétem ilyen formában hogy
sohasem lehetek egyedül
amíg én vagyok a sötétben
és nincs rajtak kívül semmi más
csak egy magától elvált vala
kim aki a testi részét ná
lam hagyta különben hogyan ér
inthetném meg a saját orrom

 Ez el kell vezessen a felis
merésig gyilkosom és felmag
asztalóm csak én lehetek ha
egyedül és sötétben az ü
veg kristályrácsai között haj
ladozva kerülgetve saját
lépteimet hogy kétszer mégse
lépjek ugyanabba a nyomba
mert akkor Herakleitosz meg

 hazudtolva és homokpartként
omlik alá minden filozóf
ia amit eddig összehord
tak egy rossz lépés az üveg kris
tályrácsai között mégsem egy
orr megérintése mellesleg
aki elváltságunkban a mi
énk de a sötétben idegen
entitás csak taknyos alkatrész

 Lehet hogy közben álmodtam vad
fenyvesek mélyén tűz mellett ül
ve De nem visszahozható az
álom hiába alszanak zöld
hangárok mélyén a rakéták
kiket a halált szétszórni rend
szeresített a rend azonban
honnan tudhatnám álmodtam-e
zöld hangárok mélyén a halált

 szétszóró rakétákat vagy ők
álmodtak engem aki jár az
orra után A fű szaga át
üt a csenden ami körülvesz
i a keresőt vagy a magát
ól elválót Ezek már a haj
nal kutyái és a halál ma
darai kint az ég peremén
billegdélve közöttük fényes

 kondenzcsíkokat húz a förte
lem Egyedül Lét a sötétben
Sötét tél az egyedülségben
Könnyen fölcserélhető szavak
rég elveszített jelentéssel
Új lapot nyitni már meddő pró
bálkozás A becsukott könyvek
ben lidércek laknak Ők szopják
a torkom átverő jégcsapot

 Csak megyek az orrom után a
a sötétben Hanyatt Mozdulatlan
Az idő mozdonya elüti
a kutyákat és a madarak
at toll és szőr kereng a dereng
ésben Nem akarok mindig hal
álról írni Nem Az önmagá
tól elváló rám mered az ab
lak üvegén túlról s tovább áll

Január 30. - Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

Január 30. - Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

Január 30. - Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

081124_029.jpg
A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

*

De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!

Január 29. - Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Január 29. - Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

Január 29. - Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

estii.jpg

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Január 28. - Erdős Virág: Na most akkor mondjátok meg!

Január 28. - Erdős Virág: Na most akkor mondjátok meg!

Január 28. - Erdős Virág: Na most akkor mondjátok meg!

089.JPG

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét

ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet
kinek kelljen beszerezni tüdőszűrő-leletet

ki kerüljön révületbe Jézus urunk szavától
ki keljen ki magából egy utastársa szagától

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját
ki átkozza el a saját sose látott anyuját

kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira
ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány
kinek jusson másfél bála angol-pólya-adomány

kinek bocskor rámás csizma cifra mente kacagány
kinek jusson mér' is jutna szar se jusson ha cigány

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek legyen tiszta sor hogy haladás vagy haza
kinek legyen úgy hogy többé ne mehessen haza

kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka
kit viszont a vácrátóti köztemető árka

na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen

kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén
Budafokon Budaligeten és Mátra-terenyén
Békésbe' és Hevesbe'
s ki menjen a levesbe.

2019/1/28 : takacsvera46 1 komment
Január 27. - Végh György: A Múzeum-kertben

Január 27. - Végh György: A Múzeum-kertben

Január 27. - Végh György: A Múzeum-kertben

1655999_10152878385254872_1228525216840654052_n.jpg

                              à la Petõfi

Tél van, tél van, fázva kószál
kinn az utcán most a szél:
jobb szeretne melegedni,
a hidegtől ő is fél.

Én is fázom, de azért csak
ácsorgok a hidegen,
addig állok, amíg aztán
melegem lesz, melegem.

Nem a naptól, elbújt az már,
ő is fázhatott nagyon:
oly hideg van, hogy még tán a
fülemet is itthagyom.

Bánom is én a fülemet:
- pedig fázik, majd lefagy -
nem súgta még belé senki:
úgy szeretlek! enyém vagy!

Melegem van: megjött most a
kedves, drága kisleány,
kit szeretek - ő nem tudja -
egy ifjúval oldalán.

Még szerencse: nem vett észre
s Arany János háttal ült,
Toldi látta csak e szégyent
s egy veréb - de elröpült.

Ezért fáztam s ácsorogtam?
A fülem meg lefagyott?!
Szamár vagyok, de énnálam
ez az ifjú még nagyobb.

Várni fogja ő is még, hogy
eljöjjön a kisleány
s eljön ő, hisz mért ne jönne:
más ifjúval oldalán...

Január 26. - Vidor Miklós: Bolondbál

Január 26. - Vidor Miklós: Bolondbál

Január 26. - Vidor Miklós: Bolondbál

Vidor Miklós: Bolondbál

kecs.jpg

Bolond-bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.

Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre,
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj-
-paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!-
ilyen volt a híres
bolond-bál.