Már amikor megsértődtem, is tudtam,hogy semmi okom nem volt megsértődni (legalábbis ezen nem),de ha már – akkor az ember kitartreggelig. Álmatlanul persze, mert gyakorlatilag lehetetlenelaludni a padlón, ha ráadásul a pokrócotolyan szerencsétlenül tekertük magunk köré,hogy a vastag szegély éppen a…

Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol símogat, hol üt (új gép: alig lelem az ü-betűt); mi szemnek a nap, szájnak a kenyér: mindennapi és szembesüt. Kedélyem így mostanában fanyar, talpam alól az út: kifut. Holott én azt hivém, egy-két kanyar még így-úgy kijut. (Nem…