Kutyameleg, kánikula,nyelvét kiveti a kutya,budákol, a tűző, hevesnap elől árnyékot keres.  De alighogy hűvösre lels leheverne, költözni kell:falja az árnyékot a nap,s az ebbe is beleharap.  Pillognak a récék, libák,nem csinálnak most galibát;kiapadt a kicsi patak,mint a cérna,…

Hipp-hopp itt vagyok, azt eszem, amit kapok. Ha nem kapok: csip-csirip! koldulgatok egy kicsit: morzsát, maradék kenyeret, megrakom jól a begyemet.

Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa-levelet, néhány sor zöld szöveggel. az állt rajta, hogy eljött az ősz, a nyáridőnek vége, most már a néma télre vár az erdő és vidéke. A mackó barlangjába bújt, elköltöztek a fecskék, a tisztásokon zöld füvét lerágták mind a…

- Az én időmben, - A mi időnkben: Múltban és mában,a jövendőben. - Tízezer éve. - Tízezer múlva. Mondották, mondjuk s mondják majd újra: volt, vala, lesz, van. Kifogyhatatlan. S elfér e három igealakban.

Bokor alján ibolya,ágak hegyén barka,a kerítés tetejéncsörög egy nagy szarka.Illatos az ibolya,és a barka selymes,a szarka meg szemtelen;szemtelen és nyelves.Csokorba az ibolyát,melléje a barkát!Hess el innen – ha tudod,hessentsd el a szarkát!  

Fürge vizek habosodnak, hegyek, völgyek mosakodnak, törülköznek reggel, este rojtos, bojtos fellegekbe. Március, március, bolyhosodik a cicus. Sütkérezik a domboldal, sütteti hasát a nappal, kamasz szelek fütyörésznek, szikkadoznak az ösvények. - Cinke, cinke, cinege, jön a tavasz,…

Hófoltos még a határ s a dombok oldala. Szunnyadoz még a kökény s galagonya. Alszik még a rengeteg s a kertekben a fák, de nyitogatja fehér szemét a hóvirág. S az ibolya is ébredez a sombokor alatt: költögeti a szelíd napsugarak. Az ibolyatő fölött a sombokor pedig álmában…

- Megállt az idő - mondják, akik megálltak. - Rohan az idő - mondják, akik rohannak. A várakozónak: végtelen; a rabnak: mozdulatlan; a bölcsnek: mély; az alkotónak: kevés; emennek: boldog; amannak: boldogtalan; kecsegtető és kilátástalan, satöbbi, satöbbi ... csupa érzelmi…

Ballag már az esztendő,vissza-visszanézve,nyomában az öccse jő,vígan fütyörészve.Beéri az öregets válláról a terhetlegényesen leveszi,pedig még csak gyermek. Lépegetnek szótlanuls mikor éjfél eljő,férfiasan kezet fogMúlttal a Jövendő.