Karóval jöttél, nem virággal,feleseltél a másvilággal,aranyat igértél nagy zsákkalanyádnak és most itt csücsülsz,mint fák tövén a bolondgomba(igy van rád, akinek van, gondja),be vagy zárva a Hét Toronybaés már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál?Mért siettél, ha elmaradtál?Miért nem…

A város peremén, ahol élek,beomló alkonyokonmint pici denevérek, puhaszárnyakon száll a korom,s lerakódik, mint a guanó,keményen, vastagon. Lelkünkre így ül ez a kor.És mint nehéz esőkvastag rongyai mosogatjáka csorba pléhtetőt -hiába törli a bú szivünkrőla rákövesedőt. Moshatja vér is - ilyenek…

Halász Gábor fotója Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permetegés lábom alatt álmatlan forogtak,ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek. Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén.Az őszi szél köztük…

A rakodópart alsó kövén ültem,néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.Alig hallottam, sorsomba merülten,hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.Mintha szivemből folyt volna tova,zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember,reszel, kalapál, vályogot vet, ás,úgy…

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg,szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.A kancsóba friss vizet hozok be néked,cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,itt nem zavar bennünket senki,görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked…

 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél.…

Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. Lebegve lépett - már gyúlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És…

 Jordán Tamás(szerkesztő: Farkas Kati, Rendező: Fehér György)1980 1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméltem, nyelvem…

Ne hadd el magad, öregem, bőröd ne bízd kereskedőre, ki elád felhőt az egen s a földön telket vesz belőle. Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen. Magának rág mind, aki rág, a fogacskák azért fogannak. S mert…

Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. De nem…

Szeretném, ha vadalmafa lennék!Terebélyes vadalmafa;S hogy testemből jóllakhatnaMinden éhező kis gyermekÁrnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennékS minden egyes árva gyermek,Ha keserű könnye pereg,Felkeresné s könnyeivelÖntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék,Mi ha majd…

Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csucsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag. Mit ír a hirlap? Dúl a banda Spanyolhonban és…

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fordul, csereg, árad. Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor…

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk.       Lángos csillag állt felettünk,       gyalog jöttünk, mert siettünk,       kis juhocska mondta - biztos       itt lakik a Jézus Krisztus.             Menyhárt király a nevem.             Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot!…

Lábunk elkophat hónaljig, Sej haj, fütyülve baktatunk, Igazságot keresünk, de Nem találunk még seholse. Nincsen batyunk, csak az agyunk, Betyárkodó Ábel vagyunk, Nem kérdik, hogy szívünk dög-é, Gondolatunk az ördögé, Lelkünket meg Isten fogja Sziklaszántó ostorosba. Hogyha…

Az őszutói barna alkonyat Halkan piheg a pelyhező havon. Vállamra érzem szép, meleg nyakad És messzi csókod itt az ajkamon. Hideg vonyít, agyonmart arcomat Forró öledre mégse hajthatom. Be messze vagy még! Bús az alkonyat, Lágy hópihékbe hull a bánatom.

E világon ha ütsz tanyát,hétszer szűljön meg az anyád!Egyszer szűljön égő házban,egyszer jeges áradásban,egyszer bolondok házában,egyszer hajló, szép búzában,egyszer kongó kolostorban,egyszer disznók közt az ólban.Fölsír a hat, de mire mégy?A hetedik te magad…

Amikor verset ír az ember, mindíg más volna jó, a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett hajó. Amikor verset ír az ember nem írni volna jó,

Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most…

Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpa!   Hova vánszorogsz vele?   Fordulj a szép lány fele!   Brumma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam, húsz körömmel magam varrtam.   Nyusztból, nyestből, mókusból,   kutyából meg farkasból.   Brumma, brumma,…