Kétezer-száztíz kiló, Egy megtermett víziló. Ez a súly már nem csekélység, Reggelente nagy az éhség, Alig győzi három pékség, Még nézni is gyönyörűség!

Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat,…

  Januári hó hull, fehér lesz minden, tiszta lapot nyit az új év. Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség, egy pillanatra költő lesz mindenki, a hóra íródik a közös költemény! Áhítattal figyelem, mint jó kolléga, s igazán csak egy kicsit vagyok irigy. A rigó menekülő csillagokat ír, zaklatott ritmusa…

Hideg szél fúj, hogy az ember   majd megdermed.Kinek jó ez? Csak a kövér   hóembernek! Szeme szénből, az orra meg   paprikából,lába nincs, de minek is, ha   úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a   tökfödője,megbecsüli, hiszen jó lesz   még…