Szép vers minden napra

Február 15. Weöres Sándor: Rock and roll

2017/02/15. - írta: takacsvera46

Weöres Sándor: Rock and roll

  a taxi
a praxi
a gyerünk zabálni
a füstölgő tüzes Cotopaxi
a jöhet akármi
Lóri ma kiköpöm a zagyvelőm
fölakasztom a hátgerincem
fazékba kilugozom a tüdőm
de a tollas bőrödet is kimosom
a csinos ing meg a nyakke- a nyakke-
beleidet én ma kitaposom
meg a bádogminták is mi vagyunk
a taxi
a praxi
a gyerünk zabálni
a füstölgő tüzes Cotopaxi
a jöhet akármi

Címkék: WEÖRES SÁNDOR
Szólj hozzá!

Február 14. Vörösmarty Mihály: Ábránd

2017/02/14. - írta: takacsvera46

Vörösmarty Mihály: Ábránd

abrand.jpg

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Szólj hozzá!

Február 12.

2017/02/12. - írta: takacsvera46

Petőfi Sándor: Alkony

wp_20170207_16_50_38_pro.jpg

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét;
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,
Távol szól csak egy kis estharang,
Távol s szépen, mintha égbül jönne
Vagy egy édes álomból e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez
Ábrándos hang jólesik nekem.
Tudj’ isten, mit érzek, mit nem érzek,
Tudja isten, hol jár az eszem.

Címkék: PETŐFI SÁNDOR
Szólj hozzá!

Február 11.

2017/02/11. - írta: takacsvera46

Kft: Bál az Operaházban

 fars.png

Az utcán sűrű éj,
Csak az operaházi lámpák
Kristályfénye száll.
Kívül semmi nesz,
Pedig odabent szól a zenekar,
S a nagyterem díszben áll.

Bál van az Operaházban,
Különös bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.

Népköztársaság útján
Mennyi különös alakot elrejt
A konfekció-kabát,
És sohasem tudható,
Hogy mikor nem látja senki őket,
Mivé változnak át.

Bál van az Operaházban,
Igazi bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Bál van, igen, bál van az Operaházban,
S nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Bál van, különös bál van
Az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Mortadella, mia,
Il nostro amore non puo morire mai
Ogni giorno ti ringrazio la gioa che mi dai.

Bál van, igen, bál van az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.

Bál van, az Operaházban,
Igazi bál van,
Nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Címkék: KFT
Szólj hozzá!

Február 10.

2017/02/10. - írta: takacsvera46

Kiss Ottó: Mindenki nevessen

vlcsnap-8961-05-19-21h18m04s953.jpg

Mindenki nevessen,

mondja apa, amikor fényképez,

de csak anya nevet,

mert én így nem tudok,

engem mindig meg kell nevettetni,

ezért apa leteszi a fényképezőt

egy alkalmas helyre,

ez pont alkalmas hely lesz,

mondja ilyenkor,

aztán bekapcsolja az időzítőt,

és lehajol, hogy megnyomja

az exponáló gombot,

és amikor szaladni kezd,

már tényleg mindenki nevet,

anya is, apa is és én is,

mert mindenki tudja,

hogy úgysem ér oda időben,

az ilyen fényképeken apának

mindig csak a háta látszik.

Címkék: KISS OTTÓ
Szólj hozzá!

Február 9.

2017/02/09. - írta: takacsvera46

Ady Endre: Farsang a Duna tájon

dsc04951_2.JPG

Brahma, Jézus, Allah, Mózes
S az egész szentséges holmi
Lepotyogtak a Sionról
És eljöttek Hunniába farsangolni.

A Tátra is csörgő sapkát
Csapott, íme, vén fejére
S a külön magyar Teremtő
Pojácának kiöltözve áll az élre.

Minden móka. S egye fene,
Kit búsítnak csalfa gondok.
Így van ez jól. Hunniában
Farsangolnak az istenek s a bolondok.

Hunniának fáj a tréfa?
Kedves ország, sohse fájjon,
Éljen, éljen a bolondság.
Farsang van most, nagy farsang a Duna-tájon.

 

Címkék: ADY ENDRE
Szólj hozzá!

Február 8.

2017/02/08. - írta: takacsvera46

Nagy László: Elfogynak a fák

madar_016.JPG

Elfogynak a fák a parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.

Ilyenkor az éhes fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.

Fáért nem kár, lesz helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.

A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.

Címkék: NAGY LÁSZLÓ
Szólj hozzá!

Február 7.

2017/02/07. - írta: takacsvera46

Vas István: Kikeleti óda

vas.jpg Nyirkos, téli börtönödből,

Horgas fagyból, hosszú ködből

Fénybe fordulsz, víg világ.

Kegyes mennyből kiszakadva

Langy eső hull szöghajadra,

Oszlanak a nyavalyák.

Kitöltöd a csontos vázat,

Legyőzöd a náthalázat,

Tisztul már a szív, az orr,

Illegnek a rétek, kertek,

Földben fanyar illat erjed,

Részegítőbb, mint a bor.

Utakon a karcsú-kedves

Ifjú jár, a termő-tegzes,

Rózsa ragyog két szemén,

S mint a nőstények, a hímek,

Párosodnak fürge rímek:

Kikeleti költemény.

Ó istenek visszajöttek,

S mint a régi, hellén földet,

A budai tájat itt

– Csókolózva, úgy forogva

Bíborszínű alkonyokba –

Táncos lábbal döngetik.

Aphrodité trónol pőrén,

Uj virágok zsenge bőrén,

Pihegése lágy zene.

Lába előtt forró vérrel

Ostobán dadogva térdel

A hadaknak istene.

Szűk, magányos börtönömből,

Mord homályból, közönyömből

Fényre vonszolsz engem is,

Termő, nemző, teli élet,

Hívtál és megismerélek,

Fáradt szemem újra friss.

Akaratom megfeszül még,

Vad öledbe elmerülnék,

Inna szomjas szellemem.

Belenézek mély parázsba,

Víg világ, te szép parázna,

Meg nem állhatsz ellenem.

Tenger volt, kik mind szerettek,

Szeretőid eltemetted

Föld és víz és tűz alatt.

Nem csünghetek rajtad én se,

Egyetlenegy ölelésre

Hív az égő pillanat.

Mégis majd a mosolyodban

Élek, és ha szíved dobban,

Benne dobban hűs porom.

Amikor már fekszem holtan,

Érzed még, hogy férfi voltam,

S öleltelek egykoron.

Címkék: VAS ISTVÁN
Szólj hozzá!

Február 6.

2017/02/06. - írta: takacsvera46

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

vlcsnap-9782-05-31-14h52m16s949.jpg

   '...Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról,
Túdósítást venni a magyar hazáról,
S lajistromba szedni az új menyecskéket,
Öszvejart sorjába minden vármegyéket.
Fejérvár és Veszprém csínos két vidéki
Teljes örömére szolgáltak őnéki.
Majd Szalának keskeny, de kies csúcsánál
Általjött a jégen Tihany hegyfokánál,
S kiszállván Balaton szántódi révére,
Az áldott országba: Somogyba béérve.
Löllén egy stációt csinálván magának,
Igyekszett a Lengyel urak Tótijának,[6]
Tótiból mint teljes kész lakadalomba,
Béhajtatott vígan a víg Nagybajomba,[7]
És ott ama magyar jószívű uraknál,
Kik közt hóltfélben is vídám szívvel laknál,
Kipihenvén magát, másnap késő reggel
Megindúlt Kaposba parádés sereggel,
Kapos fővárossa Somogy határának
S herceg Eszterházy dominiumának,
Melly az elmúlt nyáron felette őrvendett,
Keblébe fogadván annyi úri rendet,
Kik a nagy Széchényi főispánságának
Hallatlan pompával s fénnyel udvarlának,
Kapos, hol másként is, igazságot tenni
A megye tisztjei öszve szoktak menni,
Kapos vólt a vídám Fársángnak is célja,
Hol szállásává lett a herceg kastélyja...."

itt FOLYTATÓDIK

Szólj hozzá!

Február 5.

2017/02/05. - írta: takacsvera46

József Attila: Téli éjszaka

tel_100.JPG

Légy fegyelmezett!

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?

A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.

A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.

Címkék: JÓZSEF ATTILA
Szólj hozzá!

Február 4.

2017/02/04. - írta: takacsvera46

Nyulász Péter: Farsang

gombanagy.jpg

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.
Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez
Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:
ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Címkék: NYULÁSZ PÉTER
Szólj hozzá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu