Október 17. - Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél

Október 17. - Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél

Október 17. - Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél

judas_014.JPG

Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.
Dél s est között van az idő, nyujtózom
A pamlagon végig kényelmesen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Arany csal s ostor kerget tégedet
A zsarnokért megvíni, szolganép,
És a szabadság? egyet mosolyog,
S mind, aki híve, a harctérre lép,
S érette, mint a szép lyánytól virágot,
Sebet, halált oly jókedvvel veszen...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
S a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé
A szabadságnak ellenségei!...
Egy kis mennydörgés szívem dobogása,
S villámok futnak által fejemen,
S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.

(Koltó, 1847. szeptember.)

Október 16. - Tóth Krisztina: Küld egy mosolyt

Október 16. - Tóth Krisztina: Küld egy mosolyt

Október 16. - Tóth Krisztina: Küld egy mosolyt

pb250007.JPG

Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.
Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.
Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.
De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.
Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.
Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.
Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.
Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.
Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.
Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

Valahogy szélesedik a csípőm is nem tudom mire vélni.
Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.
Különös volt abba a másik arcba belenézni.
Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

http://nava.hu/id/1170426/

Október 15. - Kiss Benedek: Szüret

Október 15. - Kiss Benedek: Szüret

Október 15. - Kiss Benedek: Szüret

vers_5.JPG

 Megüli a por a fákat,
kondor hajat, szempillákat,
megüli a pocsolyákat,
leveleket, levélszárat.

Piszkos az ég, piszokszürke:
lomha ezüstpók bemássza.
Roggyan ló és ember lába.
Hálót dob a nap fejünkre.

Október 14. - Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

Október 14. - Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

Október 14. - Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

okt.jpg

Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
     S távolléted alatt kedvem miben lelem!
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
     Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

Lefestem szüretem estvéli óráit,
     Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
     Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.

Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
     Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
     S egy szebb lelki világ szent óráit élem.

Az őszibogárnak búsongó hangjai
     Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
     Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.

Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
     Béborúlt az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
     A szelíd szerelem hamvadó szikrája
     S bús melancholiám szomorgó nótája.

[1804 után]

http://mek.oszk.hu/00600/00614/html/vers03.htm

Október 13. - Kukorelly Endre: Van1kis

Október 13. - Kukorelly Endre: Van1kis

Október 13. - Kukorelly Endre: Van1kis

kolibri_114.JPG

Van 1 kisöcsim, neve Samu,
Oda-vissza van érte anyu,
apa is, én is,
minden nagy néni,
családunk szeretet-alapú.

Kész. Ez egy versezet
[limerick. A szerző], így kell énekelni:

vanegyki söcsimne veSamu
odavisz szavanér teanyu
apai séni
smindennagy néni
családun xerete talapu.

Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps.

FRISS TINTA

http://nava.hu/id/815952/
több verssel együtt

Október 12. - Kiss Ottó: Ha valaki csuklik

Október 12. - Kiss Ottó: Ha valaki csuklik

Október 12. - Kiss Ottó: Ha valaki csuklik

nepsziget_098.JPG

Ha valaki csuklik,
Az azt jelenti,
Hogy emlegetik.
Ezt egy néni mondta
A buszmegállóban.

Anya meg azt mondta,
Hogy biztosan
Apa emleget minket,
Azért csuklottam.

És amikor mindnyájan,
A néni,
Anya
Meg én is
Emlegetni kezdtük
Az autóbuszt,
Azonnal meg is érkezett.

Egy nagy , kék, csuklós.

Október 11. - Kosztolányi Dezső: Őszi síp

Október 11. - Kosztolányi Dezső: Őszi síp

Október 11. - Kosztolányi Dezső: Őszi síp

5.jpgŐsz
kullog a hegyben, a ravaszdi
csősz.

Vén
puskás öreg, jól ismerem már
én.

Néz.
A szeme kancsal, botja vége
réz.

Kürt
lóg vállán. Mindenkit halálba
küld.

Gaz,
himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.
Az.

Vár.
Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge
sár.


és puskaport robbant szüretre
ő.

Bor
csorog a csapról, gyöngyös mustja
forr.

Mondd,
mér kuksol mégis puttonyodba
gond.

Mér
áztatja zöldes, lomha bajszod
vér?

 

http://mek.oszk.hu/00700/00753/html/vers_n-z.htm

Október 10. - Weöres Sándor: Valse triste

Október 10. - Weöres Sándor: Valse triste

Október 10. - Weöres Sándor: Valse triste

esoreall_013.jpg

Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.

A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.

Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.


Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.

Október 9. - Paul Verlaine: Őszi chanson

Október 9. - Paul Verlaine: Őszi chanson

Október 9. - Paul Verlaine: Őszi chanson

dsc04203.JPG

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

fordította: Tóth Árpád


csemegének a Kölyökidő második évadából a vers
Gaskó Balázs és Wallot dan Yannick előadásában