Szép vers minden napra

Április 29. - Pilinszky János: Azt hiszem

2017/04/29. - írta: takacsvera46

080727_054.jpg

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
 
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.
 
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Szólj hozzá!

Április 28. - Lackfi János: Parabola

2017/04/28. - írta: takacsvera46

dsc02627.JPG

Parabola, parabola
antenna,
nézzünk tévét
éppen ma!
Parabola, parabola,
futballmeccs,
lassított gól,
sípcsont reccs!
Parabola, parabola,
sminkreklám.
Bőröd fittyed?
Kend ezt rá!
Parabola, parabola,
bakrablók,
lő, fut, robban,
légből lóg.
Parabola, parabola,
popcsillag,
rázós ritmus
popsidnak.
Parabola, parabola,
antenna,
űrlény caplat
álmodba!

Címkék: LACKFI JÁNOS
Szólj hozzá!

Április 27. - Tóth Krisztina: Futrinka utca

2017/04/27. - írta: takacsvera46

 futr1.jpg

Werk fotó a Futrinka forgatásán készült 1963

 Harmincnyolc év, futó fonál.
Az ember rojtokat talál

– hanyag
anyag –
e földi, pöttyös kis ruhán
mit hord és igazgat sután,

kinek,
minek,
ha egyszer úgyis visszabont,
feslik simából fordított,

a Kéz,
ha kész
már érzi, úgyse lesz soha
ha nem lesz léte otthona,

akar,
akár
a színpadon a kesztyűbáb
játszani valami saját

mesét,
mi mást,
füstölgő kéményt, házikót,
Futrinka utcát, bármi volt,

örök
körök
után is fölvesz kis kötényt,
hisz telefonált az imént

Cica-
mica,
hogy Tádé meghűlt és beteg,
úgyhogy van dolga rengeteg,

legyen
egyen-
letesen befűtve a tökház,
vigyázz, Mazsola, nehogy megfázz,

halál
ha lel
utat is hozzánk, nem vagyunk
futó fonál csak, filc, magunk

helyett.
Helyet
foglal középen, integet
és onnan csókol Titeket

Böbe
baba!

Címkék: TÓTH KRISZTINA
Szólj hozzá!

Április 26. - Parti Nagy Lajos: Löncsölő kislány

2017/04/26. - írta: takacsvera46

dsc02614.JPG

                                            

Löncsölő kislány
(Négy standard évszak Balla Zsófinak                                                          

                                                                     

 

 

„…az élet úgyis szívószál…”

Ha végre itt a VAsz
s az ajkunk föl lejár
ne légy oly bambi már,
a filingemre nincs szavam,     

 

és rügyre rügy tapos,
  mint Barbie villamos,
      ma light a Pep, szívem
         csak fújom és megszivem

 

Jajj úgy élvezem én az élet
ottan annyira wash and go,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.

 

HA végre itt a Nyár
ölelj magadhoz Ó,
s míg fullig ér a száj
ájlávtól égsz az ajkamon,

 

az vadi hight nekem,
     hatalmas BigMAc-em.
        a boldogság lecsöpp,
            te extra ingyen ketchup

 

Jajjj, úgy élvezem én az élet,
minden annyira fess and jó,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.

 

HA végre itt az Ősz
deresh fején halas,
az elmúlás szele
de Red Bull mindig csúcsszuper

 

a nagy pizzériás
   meg sonkás és tojás,
      már éppen beten neki,
            és vígan megkergeti

 

Jajjj, úgy élvezem én az élet
minden annyira fess and jó,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.

 

HA végre itt a Tél
popkornunk mind a hó
és tökre úgy ropog,
hát így lehet koncert alatt

 

a tiszta beautiful,
   mely szájról, szájra hull,
      hogy mást sem hallani,
         mindvégig csak taps’lani

 

Jajjj, úgy élvezem én Vivaldit
minden annyira fess and jó,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.

 

 

Szólj hozzá!

Április 25. - József Attila: Hazám

2017/04/25. - írta: takacsvera46


Jordán Tamás
(szerkesztő: Farkas Kati, Rendező: Fehér György)
1980

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

Címkék: JÓZSEF ATTILA
Szólj hozzá!

Április 24. - Juhász Gyula: A szabad jövő lovagjai

2017/04/24. - írta: takacsvera46

002.JPG

Szent György lovag a sárkányt győzte le,
A sárkánynak volt tizenkét feje,
A sárkány, mely bennünket porba fú,
Ezerfejű és millió karú.

Dalokkal őt hiába áltatod,
Dologgal őt hiába áltatod,
Ő mindig többet követel: Szived.
Agyad, véred, mind, mind hozzáviszed!

Szent György lovagja a jövőnek az,
Ki nemcsak vallja, hogy vesszen e gaz,
De harcol is kitartón ellene,
Mert küldi az Igazság szelleme!

Áldott, akit nem bódít e fene
Baziliszkusznak bűvölő szeme,
Ki tudja, hogy ős ellensége ez
S feléje eszmét és erőt szegez.

Igazságdárdák, vígan szálljatok,
Vén szörny szívébe eltaláljatok,
Romlott szívébe, amely szívtelen:
A kegyetlennek nincsen kegyelem!

Címkék: JUHÁSZ GYULA
Szólj hozzá!

Április 23. - Romhányi József: Kecskére káposztát

2017/04/23. - írta: takacsvera46

k7.jpg

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
Elmondom kecskéül!

- Mekk!
Egyelek meg,
de remek
kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek
benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek
keblemnek
e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek...
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek,
ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek,
meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet,
egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek,
rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetesvederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem
e fejben lelt leveleket.
Le veletek!
Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
de megmentettelek!
Mekk!

Szólj hozzá!

Április 22. - Szabó Lőrinc: Hajnali rigók

2017/04/22. - írta: takacsvera46

husv3_023.JPG

Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért,
(bár az ablak alatt a fáknak
zöld korcsmáiba még alig ért,
még nem is ért új fénye a napnak)
s mint a bolondok, úgy kacagtak,
kurjongattak az ablak alatt vad
vigadozásban a kerti rigók.

Hajnali négykor e szárnyas égi
korhelyek dala vert ma fel.
Micsoda hangok csetepatéi!
Füttyök, sípok, ezer meg ezer!
Bosszantott ez a csibészlárma,
de a szívem nemsokára
együtt dalolt, egy nótára
vert veletek, buta sárgarigók.
S mintha én volnék a hajnal,
mintha én volnék a kert,
úgy megteltem e friss zsivajjal,
úgy telezengett az irigyelt
állati jókedv bölcsessége,
hogy valami könnyű égbe,
földöntúli békességbe
vittek, emeltek a földi rigók.

Hajnali négytől harsogott a
korhelynóta az ablak alatt;
úgy zengett az a dal, hogy azóta
nélküle is csupa fütty a nap;
csupa fütty, pedig elhallgattak
s reggelre emlék maradt csak,
hogy milyen éktelenül mulattak
a hajnali kertben a sárgarigók.

Címkék: SZABÓ LŐRINC
Szólj hozzá!

Április 21. - Vörösmarty Mihály: Petike

2017/04/21. - írta: takacsvera46

dscn3847.JPG

Bús mogorván ül Petike,
          Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
          Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel -
          Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
          Tán beteg.
"Kell galuska, Peti fiam,
          Eszel-e?"
"Dehogy eszem, dehogy eszem,
          Ki vele."
"Kell bor, édes szép fiacskám,
          Iszol-e?"
"Dehogy iszom, dehogy iszom,
          El vele."
"Kell-e sarkantyú csizmádra,
          Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
          Rókaprém?"
"Mit nekem toll, mit nekem prém,
          Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
          Rág a bú!"
"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
          Biblia?"
"Mit nekem könyv, a beszéd mind
          Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
          A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
          Lekaszál."
"Az egekre! Peti fiam,
          Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
          Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
          Láthatnád?"
Szól mogorván Péter úrfi:
          "Hol van hát?"

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

"Ej Petikém, szép fiam, hát
          Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
          S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
          Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
          Félre bú!
Iskolában a Juliskát
          Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
          Elvehet'd."

Szólj hozzá!

Április 20. - Radnóti MIklós : Változó táj

2017/04/20. - írta: takacsvera46

tocsa.jpg

Tócsába lép a szél
füttyent és tovafut,
hirtelen megfordul
s becsapja a kaput.

A tócsa laposan
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják.

Összevissza zaj lesz,
még a lomb is mormog,
épülnek a porban
porból kicsi tornyok.

Megáll az úton a
mókusbarna barát
és fölötte barnán,
egy mókus pattan át.

Aztán figyelmesen
mi mozdult: megmered,
a táj nagy kalapként
hordozza az eget.

Mire újra mozdul,
csaknem minden nyugodt,
bokorba bútt a szél
s aludni készül ott.

Nevetni kész a rét,
mosolygós és kövér,
gyöngén ring ahonnan
asszonyom jődögél.

Meglát, szalad felém
a fű közt és a nap
szétfutó hajába
arany csíkot harap.

Körben egyre tisztul
és folyton csöndesül,
az elkergetett fény
mindenre visszaül

és mi nagy kalapként
hordozta az eget:
fedetlen áll a táj
s felhővel integet.

Szólj hozzá!

Április 19. - József Attila: Vigasz

2017/04/19. - írta: takacsvera46

ab4.jpg

Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli "balkánt" is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.

 

Címkék: j JÓZSEF ATTILA
Szólj hozzá!

Április 18. - Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak

2017/04/18. - írta: takacsvera46

Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.

Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!

Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.

Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr' a
Hazának.

Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!

Címkék: PETŐFI SÁNDOR
Szólj hozzá!