December 31. - Kányádi Sándor: Ballag már

December 31. - Kányádi Sándor: Ballag már

December 31. - Kányádi Sándor: Ballag már

dec31.jpg

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő. 

December 30. - Varró Dániel: Metró

December 30. - Varró Dániel: Metró

December 30. - Varró Dániel: Metró

metr.jpg

Hát elkapott ma, kiscicám,
az ellenőr a metrón.
Nem volt érvényes matricám,
kívánom, bárha lett vón.
Leszállított – az alagút
most énelőttem ásít,
s eljutnom több mint bonyolult
a kívánt állomásig.

S míg kattog egyre távolabb
haladva lent a metró,
halkan kattog a bőr alatt
az ember szíve dettó.

Ó, bár ne kéne lógnia,
föladva minden elvét!
Ez itt egy allegória,
ha nem tűnt volna fel még.

Hisz látod, éppen így megyek
hogy földerítsem, úgy ám,
felszín alatti énedet
a lélek mélyvasútján.

De megvívnám bár érted, ó,
én héroszok tusáját,
nem jutok el hozzád a szó
szűk labirintusán át.

S a vágy metróján, hol az ok
zord ellenőre szétcsap,
mint potyautas utazok,
azt kell hogy mondjam, én csak.

Mert nincsen matricám, se más,
jegy, bérlet, bármi érvény,
a benned rejlő állomást
hogy egyszer is elérném.

S meglelve benned messzi, tág,
mély állomások mását,
meghallanám a bőrön át
a szíved kattogását.

December 29. - Utassy József: 1951

December 29. - Utassy József: 1951

December 29. - Utassy József: 1951

dec27.jpg

Itt ül a suszterájban.
Egy barna tölgyfalócán
sültkrumplit sózogat. Kint
nagypelyhű csillaghó száll.
Csizmák fényébe bámul.
Hallgatja, mit beszélnek
a pipával parázsló
parasztok: – „Nem, nem élet,
nem élet ez. Sanyargás!”
Szívük üres. Üres, mint
fejük fölött a padlás.
Itt ül a suszterájban.
Gyermek. Nincs szava. Hallgat.
Mit is tehetne mást még?!
Csináljon forradalmat?
Csak ül a suszterájban,
s egy barna tölgyfalócán
sültkrumplit sózogat. Kint
nagypelyhű csillaghó száll,
szél fúj, sötétedik, és
a hófüggöny mögül már
dereng a drótkerítés.

December 28.- Csorba Győző: Hó-hívogató

December 28.- Csorba Győző: Hó-hívogató

December 28.- Csorba Győző: Hó-hívogató

kutya1.jpg

De jó volna, ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fű sincs, levél se
betakarna a tél mindent fehérbe.

Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derű a szívnek.

Hét álló nap havazna?
Ha tenné is mi haszna?
A hó alól csak-újra
az a csúf sár a hó alól kibújna.

Kevés derű mi lenne?
Szépségtapasz a sebre
Alatta mint előtte
ami sajgott úgysem engesztelődne.

Azért mégis, ha így is,
ha ez csöppet segít is,
de jó volna, ha volna,
ha a friss hó falut-várost bevonna.

December 27. - Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

December 27. - Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

December 27. - Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

verebekek_1.jpg

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

December 26. - Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

December 26. - Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

December 26. - Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony


Kölyökidő - Mi leszünk az unokád 1990

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

December 25. - Ady Endre: Kis karácsonyi ének

December 25. - Ady Endre: Kis karácsonyi ének

December 25. - Ady Endre: Kis karácsonyi ének

 
Kölyökidő - Mi leszünk az unokád! 1990

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnap után az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dícséretre
Mégis csak kiállok,
De boldogak a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Uj csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Urnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00094/02972.htm

December 24. - József Attila: Betlehemi királyok

December 24. - József Attila: Betlehemi királyok

December 24. - József Attila: Betlehemi királyok

26_008.JPG

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
      Lángos csillag állt felettünk,
      gyalog jöttünk, mert siettünk,
      kis juhocska mondta - biztos
      itt lakik a Jézus Krisztus.
            Menyhárt király a nevem.
            Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
      Úgy hallottuk, megszülettél,
      szegények királya lettél.
      Benéztünk hát kicsit hozzád,
      Üdvösségünk, égi ország!
            Gáspár volnék, afféle
            földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
      Főtt kolbászunk mind elfogyott,
      fényes csizmánk is megrogyott,
      hoztunk aranyat hat marékkal,
      tömjént egész vasfazékkal.
            Én vagyok a Boldizsár,
            aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
      Hulló könnye záporán át
      alig látja Jézuskáját.
      A sok pásztor mind muzsikál.
      Meg is kéne szoptatni már.
            Kedves három királyok,
            jóéjszakát kívánok!

December 23. - Parti Nagy Lajos: Jaj cica

December 23. - Parti Nagy Lajos: Jaj cica

December 23. - Parti Nagy Lajos: Jaj cica

havas_001.JPG


(fasírt)
jaj cica karácsony van
akárcsak a hentesnél
toporgunk fikszírozván
hogy jut-e még szenteste
a pulton egymás hegyén
eléggé bőven hever
de mire odaérünk
jobbára bennünk fogy el
csontozhassa az isten
beárazhassa márja
bensőség nem jut éppen
a lélek tányérjára
nem a fasírt a lényeg
hanem hogy sorbanállás
közepette a lények
magukban megtalálják
ebből hoztam egy kilót
ki csinál hüje viccet
az igazat nézd ne a valót
erre bízvást építhecc

(angyalhaj)
jaj cica karácsony van
ne izélj én is látom
ma kaptam angyalhajat
letépték a kabátom
mer egy szeméj csak húsz dekát
kapott és hárman voltam
három király vagyok dehát
hijába montam
hogy három király csak egyben
viszontag hatvan deka
kell mer a szeretetben
kigyött a tavalyiak haja
és kopaszok mint egy narancsok
mer egy van ámde három
van egybe nem olyan sok
csak mikor parókázom
őket mer szálanként kell
visszahelyezni beléjük
s maguk a bizalmukkal
montam de már letépték

(mák)
jaj cica karácsony van
egészen ellírulok
ilyenkor máshogy dobban
a láb és a szívburok
a mákkék hópihékhez
nincs fogható a földön
csak egyfelé darál ez
visszafelére följön
időnk is épígy fogy el
mér mondod hogy siessé
darálom magam figyelj
irreverzibilissé
milyen deszép az ünnep
ujjam becsípte kissé
de fájdalmaim szűnnek
s a fájdalom az is szép
a vér is máshogyan ver
vastagon mint kalácsok
s a belső rétegekben
te képezed a mákot

(ponty)
jaj cica karácsony van
mennyél ki egy pillanat
eléggé herótom van
agyoncsapom a halat
de hát vagy ő vagy én
csak add ide a kisláb
ost na ez a szegény
meg se tejes se ikrás
könnyű mondani onnan
asszed egy leányálom
epéje mindennek van
csak ezét nem találom
a fal pirinyót véres
de mindennek van ára
ne kijabáljál édes
dehogy mostad hiába
azér nem könnyű élni
éppenséggel promt nehéz
pont olyan a halé ni
ahogy isten szeme néz

(büfezz)
jaj cica karácsony van
ez meg egy papírdoboz
mi vagyunk benne mostan
a kicsi betlehemok
te megvagy szeplő nélkül
én meg csak ácsolgatok
a gyerek ott van bévül
tarcsuk a kapcsolatot
mondjuk neki te édes
büfezz büfezz büfezz
meghajja ezt heródes
menten cupogni kezd
zörög a papendekli
veri a téli verő
minket ez nem érdekli
hol van a levesmerő
a napkeleti bölcsek
kérdezték van-e jelvény
hadd hogy egy kicsit tölcsek
mielőtt félrenyelnél

(gyanta)
jaj cica karácsony van
én meg csak itt ülek
izegmozog a sojhaj
fényes nehéz ülep
úgy nézünk mint a holdfény
mikor még föl de jött
és csak egy lábas hó lóg
a fenyvesek fölött
de összeszedem magunkat
bár nyikorog a szeretet
azér az sose lankad
ha bízváston kenyed
mer akinek kitartó
annak is csak kopig
a francba lett a tartó
fogjam három napig
levágom hol a balta
tavaj is összedűlt
te van most annyi gyanta
vegyünk egy hegedűt

(zselé)
jaj cica karácsony van
óvjuk mer oly törékeny
mint ez a szegény csúcsdísz
igaz hogy rá is léptem
fontos hogy megértés van
oda ne tégy zseléset
megsúgom alattomban
fenn az ernyő az élet
mer a kast azt megettük
talán ha pár szem maradt
üres burkok felettünk
lóbázó aranyhalak
az élet kirakat csak
hátulja nincs is neki
s akkor pont ezt a vaccak
fát raknánk telis teli
most feldíszítjük szépen
aztán holnap kilopjuk
s egymás tekintetében
két visszacsomagolt lyuk

 

December 22. - Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre

December 22. - Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre

December 22. - Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre

korut_22.jpg

Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagu éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbujtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok viszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.

Később, kisvárosi zsúrokon,
mikor összejött a sok rokon,
lányokat kellett hazakisérni
s én hallgattam az egész uton.
De másnap, mint röpülő-cipős
Merkur, versre lengtem a csipős
ködben a magányos jégen - mit ma
nemcsak lábam, de szivem se győz.

Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a mult.

http://mek.oszk.hu/00600/00602/html/vers1001.htm

 

December 21. - Csukás István: Hideg szél fúj

December 21. - Csukás István: Hideg szél fúj

December 21. - Csukás István: Hideg szél fúj

hoemberek.jpg

Hideg szél fúj, hogy az ember
   majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
   hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg
   paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
   úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a
   tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
   még jövőre;

seprűnyél a nagyvilági
   sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
   vele bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
   nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
   az inggallér,

mégse fázik, mikor minden
   majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
   hóembernek!

 

December 20. -  Gryllus Vilmos: Téli hangok

December 20. - Gryllus Vilmos: Téli hangok

December 20. - Gryllus Vilmos: Téli hangok

zuzmara.jpg

zúzmara olvad cseppen a víz
füttyent néha a csíz
roppan a völgyben pendül a jég
szór rá darát az ég
fák fagyos alján túr a rigó
szirtről csusszan a hó
sombokor ágán surran a szél
halkan zenél a tél

(szólnak a hangok tél idején
s hozzá dúdolok én)
December 19. - Takács Zsuzsa: Séta a ligetben

December 19. - Takács Zsuzsa: Séta a ligetben

December 19. - Takács Zsuzsa: Séta a ligetben

jeg.jpg

Nem tudtam, mi legyek:
lány, azaz világos
– mint egy sakkjáték figuráit,
úgy képzeltem el a nemeket –,
vagy fiú, azaz sötét?
És sajnálkozás fogott el, ha néztem
a nagyokat: csak nők vagy férfiak.
Szoknyába-nadrágba-pulóverbe bújtam,
hol lánynak, hol fiúnak öltöztem szabadon.
Aztán a tervezgetésnek egy csapásra vége lett.
Álmomban K. I.-vel sétáltam a Ligetben.
Átfogta a derekamat, én vállára
hajtottam fejem, mint aki beteg,
és az is voltam: szerelmes őbele.
Megálltunk a Céllövöldés bódéja
előtt, ott, ahol anyámmal nézelődtem
nemrég. Kezébe vett egy puskát,
a babát tartó hurkapálcát eltalálta,
a baba lezuhant. Lány vagyok azóta,
örökre foglyod, szerelem.

December 18. - A. A. MILNE: King John’s Christmas (János Király karácsonya)

December 18. - A. A. MILNE: King John’s Christmas (János Király karácsonya)

December 18. - A. A. MILNE: King John’s Christmas (János Király karácsonya)

media_025.JPG

King John was not a good man –

He had his little ways.

And sometimes no one spoke to him

For days and days and days.

And men who came across him,

When walking in the town,

Gave him a supercilious stare,

Or passed with noses in the air –

And bad King John stood dumbly there,

Blushing beneath his crown.

 

King John was not a good man,

And no good friends had he.

He stayed in every afternoon…

But no one came to tea.

And, round about December,

The cards upon his shelf

Which wished him lots of Christmas cheer,

And fortune in the coming year,

Were never from his near and dear,

But only from himself.

 

King John was not a good man,

Yet had his hopes and fears.

They’d given him no present now

For years and years and years.

But every year at Christmas,

While minstrels stood about,

Collecting tribute from the young

For all the songs they might have sung,

He stole away upstairs and hung

A hopeful stocking out.

 

King John was not a good man,

He lived his live aloof;

Alone he thought a message out

While climbing up the roof.

He wrote it down and propped it

Against the chimney stack:

“TO ALL AND SUNDRY – NEAR AND FAR -

F. Christmas in particular.”

And signed it not “Johannes R.”

But very humbly, “Jack.”

 

“I want some crackers,

And I want some candy;

I think a box of chocolates

Would come in handy;

I don’t mind oranges,

I do like nuts!

And I SHOULD like a pocket-knife

That really cuts.

And, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!”

 

King John was not a good man –

He wrote this message out,

And gat him to this room again,

Descending by the spout.

And all that night he lay there,

A prey to hopes and fears.

“I think that’s him a-coming now!”

(Anxiety bedewed his brow.)

“He’ll bring one present, anyhow –

The first I had for years.”

 

“Forget about the crackers,

And forget the candy;

I’m sure a box of chocolates

Would never come in handy;

I don’t like oranges,

I don’t want nuts,

And I HAVE got a pocket-knife

That almost cuts.

But, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!”

 

King John was not a good man,

Next morning when the sun

Rose up to tell a waiting world

That Christmas had begun,

And people seized their stockings,

And opened them with glee,

And crackers, toys and games appeared,

And lips with sticky sweets were smeared,

King John said grimly: “As I feared,

Nothing again for me!”

 

“I did want crackers,

And I did want candy;

I know a box of chocolates

Would come in handy;

I do love oranges,

I did want nuts!

And, oh! if Father Christmas, had loved me at all,

He would have brought a big, red,

india-rubber ball!”

 

King John stood by the window,

And frowned to see below

The happy bands of boys and girls

All playing in the snow.

A while he stood there watching,

And envying them all …

When through the window big and red

There hurtled by his royal head,

And bounced and fell upon the bed,

An india-rubber ball!

 

AND, OH, FATHER CHRISTMAS,

MY BLESSINGS ON YOU FALL

FOR BRINGING HIM

A BIG, RED,

INDIA-RUBBER

BALL!

János király nem volt jó,

Volt görbe dolga sok.

És néha senki sem szólt hozzá,

Így teltek a napok.

És aki látta, nem köszönt,

Szótlan továbbhaladt,

Csak gőgös pillantása hullt

Jánosra és továbbvonult,

Ő némán állt és elpirult

Koronája alatt.

 

János király nem volt jó,

Nem kedvelték, tehát

Nem látogatták, hasztalan

forralt mindig teát,

s ha eljött a december,

karácsony csillaga,

polcán a sok kis cédulát,

mely boldog ünnepet kívánt,

soha nem írta jóbarát,

csak mindig ő maga.

 

János király nem volt jó,

S ajándékot, noha

Vágyott reá, nem is kapott

Sok éven át soha.

De karácsonykor mindig,

Míg szépen énekelt

A lantos és jó pénzt kapott,

Ő harisnyával caplatott

A kéményhez, kirakta ott

A félő reménye kelt.

 

János király nem volt jó,

S így magányosan élt,

Egyedül tervelt levelet,

Míg a tetőre ért.

Leírta és lerakta, így

Kért fájdalmára írt:

„E lap mindenkinek kiált,

szent karácsonyhoz legkívált.”

Sarkában nem „János király”-t

Szerényen „Jancsi”-t írt.

 

„Szeretnék egy kis puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

a narancsot se bánom,

a diót szeretem,

úgy szeretnék egy zsebkést,

mely vígan szeletel.

És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

 

János király nem volt jó –

A csatornacsövön

Szobájába csúszott megint,

És várta, hogy mi jön.

És egész éjjel ott feküdt,

Félt és remélt bután.

„No, azt hiszem, ő járhat ott”

(a homloka is izzadott)

„biztos ajándékot hozott

sok hosszú év után.”

 

„Jaj, felejtsd el a puskát,

felejtsd az édességet,

és csokoládé sem kell

a szopogatás végett,

a diót, a narancsot

már nem is szeretem,

és van már egy zsebkésem,

mely majdnem szeletel.

De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

 

János király nem volt jó –

Karácsony reggel

Eljött vidáman s számtalan

Szép ajándék vele.

A harisnyákban játékok,

Sok-sok kiváncsi szem

Mindenre boldogan tekint,

János mogorván mondja: ”Mint

Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:

Számomra semmi sem.”

 

„Szerettem volna puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

kértem diót, narancsot,

mert nagyon szeretem,

és minthogy nincs zsebkésem,

hát nem is szeletetl.

És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen

Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!”

 

János király kinézett

Durcásan ablakán:

Lent nagyvidáman játszott

Sok fiú s kisleány.

Mind irigyelte őket,

Állt rendületlenül…

S hát, íme, pirosan beszáll

Egy jó nagy labda, a király

Fején pördül, de meg nem áll,

S az ágyára repül.

 

És, ó, Karácsony Apó,

Háláját rebegi,

Mert hoztál egy nagy

Igazi

Gumilabdát

Neki!

(Devecseri Gábor fordítása)

 

December 17. - Tóth Krisztina: Marci a fürdőszobában

December 17. - Tóth Krisztina: Marci a fürdőszobában

December 17. - Tóth Krisztina: Marci a fürdőszobában

smink2.jpg

Amikor a mamám sminkel,
nem szereti, ha zavarják.
Belehajol a tükörbe,
összefirkálja az arcát.

Legtöbbször rajta is hagyja
Nagyon elégedett vele.
Oldalról is vizsgálgatja,
Csupa szempilla a szeme.

De a mamám nem szereti
amikor meg én sminkelek,
pedig nem is szólok neki,
csak utólag látni lehet.

Egyszer húzott nekem bajuszt,
az oviban a farsangkor.
Megkérdeztem tőle:
ha tud, magának miért nem rajzol?

A képen Csortán Zsóka a Békéscsabai Napsugár Bábszínház művésze

December 16. - Tóth Éva: Esik a hó

December 16. - Tóth Éva: Esik a hó

December 16. - Tóth Éva: Esik a hó

dsc04792.JPG  Esik a hó a jégre, nádra
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen
s együtt mennének a hóesésben,
együtt mennénk a havon, a jégen,
amíg csak süt a nap az égen
és mikor a nap lemenne
a hó örökre betemetne

December 15. - József Attila: És keressük az igazságot

December 15. - József Attila: És keressük az igazságot

December 15. - József Attila: És keressük az igazságot

20100127029.jpg

Lábunk elkophat hónaljig,
Sej haj, fütyülve baktatunk,
Igazságot keresünk, de
Nem találunk még seholse.

Nincsen batyunk, csak az agyunk,
Betyárkodó Ábel vagyunk,
Nem kérdik, hogy szívünk dög-é,
Gondolatunk az ördögé,
Lelkünket meg Isten fogja
Sziklaszántó ostorosba.

Hogyha tél van, hát didergünk
S nem is tudjuk, hogy didergünk,
Szemünk, fülünk lefagy együtt,
Lázas szóval melengetjük,
Nem hálunk soha árnyékban,
Zsebünkben is csak szándék van,
Magunk vagyunk: a kenyerünk,
Hogyha vesztünk, úgyis nyerünk,
Ínség, asszony nem bir velünk,
Északnak meg délnek megyünk,
Koldusokkal parolázunk,
Ott a tanyánk, ahol ázunk,
Összenőtt már a két kezünk
S nem könyörgünk, nem vétkezünk,
Nagy éhünk van s nem éhezünk,
Mindig korábban érkezünk,
Szájunkra a jövő hágott,
Kiáltunk emberebb világot,
Szeretetet, szabadságot,
Szél a lábunk, arcunk áldott,
Nézünk minden követ, ágot,
Ahol utat ki se vágott,
Sej haj, dallal, jó vigasszal,
Asztaltalan szómalaszttal
Keressük az igazságot.

December 14. - François Villon - Faludy György: A HALÁLTÁNC-BALLADA

December 14. - François Villon - Faludy György: A HALÁLTÁNC-BALLADA

December 14. - François Villon - Faludy György: A HALÁLTÁNC-BALLADA

dsc04950.JPG 

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
... "Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél ült a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang - "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek."
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvét vasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm, egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

December 13. - Tóth Árpád: Lélektől lélekig

December 13. - Tóth Árpád: Lélektől lélekig

December 13. - Tóth Árpád: Lélektől lélekig

szeplakhajnali_030.jpg

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

 

December 11 - Ágai Ágnes: Helyzetjelentés

December 11 - Ágai Ágnes: Helyzetjelentés

December 11 - Ágai Ágnes: Helyzetjelentés

sight_2016_12_05_093118_293.jpg Bennünket megszültek,
és nagyon hamar talpraállítottak,
de eldőltünk és egymásra
(vagy egymásnak) estünk.
                 Lámpást adtak a kezünkbe,
                 Hogy az élet értelmét megkeressük,
                  s azóta kutatunk a fűszálak között,
                  a szénakazalban,
                  a mikrohullámok rezgésében,
                   kis sövényeinken belül
                   és viszolygó-kiváncsi kitekintéssel
                   az úgynevezett nagy-,valójában
                    egészen piciny világra.

A jelszavakat levettük a házak faláról,
és beépítettük a tudatunkba,
azóta elemezzük
hasadásainkat és hasonlásainkat.
Anyánk emlőjébe betáplálták
a tejjel szívható információkat,
statisztikáink kimutatják,
hogy halandók és esendőek vagyunk.
Érzelmeink ÉKG-ját
még nem készítették el laboratóriumaink,
de ösztöneink hajlásszögét
már mérhetjük és irányíthatjuk.
             Nosztalgiáinkat butikokban árulják,
             visszasírhatjuk régi szép
             halálfélelmeinket,
             mert azok nem készültek műanyagból,
             és átkozzuk a tudományt,
             mert ránkszabadítja a poklot,
             amelyben valaha hittünk,
             de bugyrait kenetesen leimádkoztuk.
             Most a magunk építette világ
             makettjét nézegetjük, és kétkedve egymásra nézünk:
             hm, talán az Isten jobban csinálta?

Ágai Ágnes Élősirató c. kötetéből.(Szépirodalmi Kiadó 1987)

December 8. - PIlinszky János: Fabula

December 8. - PIlinszky János: Fabula

December 8. - PIlinszky János: Fabula

sight_2016_12_05_092747_572.jpg Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

 

Pausch Brigitta mondja el a Kölyökidő Téli álom c. különkiadásában 1995 -ben

December 7. - Utassy József: Hó hull

December 7. - Utassy József: Hó hull

December 7. - Utassy József: Hó hull

telbalaton_025.JPG

Lucskot szürcsöl a zoknim
pillámra hó hull könnynek.
Melengetem maroknyi
kedvem, ha rámköszönnek:
visszaköszönjek!
S hó hull a kék sínekre,
vonatra, villamosra,
talán havas a hold is,
hó hull a csillagokra.

December 6. - Weöres Sándor: Száncsengő

December 6. - Weöres Sándor: Száncsengő

December 6. - Weöres Sándor: Száncsengő

dsc00912.JPG

Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.

December 5. - Hárs László: Ijesztgetés

December 5. - Hárs László: Ijesztgetés

December 5. - Hárs László: Ijesztgetés

(Buci királyfi verseiből)

hoo_015.jpgEgyszer!
a kitalált erdő kitalált
közepén egy kunyhó álldogált,
abban lakott, abban lesett rám
a kitalált gonosz boszorkány.
Egy kitalált sötét éjjelen,
mikor csillag sem volt odafenn,
sok kitalált rém tódult körém,
mert pont arra tévedtem el én.
Meg is borzongatott hirtelen
a kitalált szörnyű félelem,
úgy megrémített a kitalált
rémület, hogy hajam égnek állt,
úgyhogy a fogam is vacogott,
és a földbe gyökereztem ott,
Vártam,m hogy kilép az ajtaján
a kitalált gonosz boszorkány,
hogy bűvös kört rajzol majd körém
a kitalált sok, iszonyú rém
a kitalált éjnek közepén.
És csak álltam, és csak féltem én.
Igaz!
Kitalálhattam volna legott
a nagy fénnyel érkező napot,
és a fény, az rémet foszlató,
kitalált félelmet oszlató.
Vagy kitalálhattam volna azt,
hogy jó tündér nyújt nekem  vigaszt,
tündérpalástjával betakar,
s alatta nem érhet semmi baj.
Kitalálhattam volna anyut,
aki az ágyamhoz odafut,
megölelget engem, azután
azt susogja: Ne félj, Bucikám!
S többé már nem packázhat vele
a rettegés vagy a félelem.
Csakhogy!
Nem találtam én ki azt, se ezt.
Kiálltam a sok rettenetest.
Csak féltem, mert félni néha jó,
oly izgalmas és borzongató.
Csak féltem, mert félni érdekes,
oly homályos és olyan jeges.
Csak féltem, mert félni furcsa ám,
ha az ember épp félni kíván.
Csoda jó, ha így jön egy kevés
szorongásra megkönnyebbülés,
s annál boldogítóbb fényözön
a félelem után az öröm.
Tudd meg!
Néha , hogyha félni kedvem van –
ezért ijesztgetem önmagam.

December 4. - Petőfi Sándor: A farkasok dala

December 4. - Petőfi Sándor: A farkasok dala

December 4. - Petőfi Sándor: A farkasok dala

tel_013.JPG

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

December 3. - Heltai Jenő: December

December 3. - Heltai Jenő: December

December 3. - Heltai Jenő: December

Heltai Jenő: December

dsc04497.JPG Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,

Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.

December 2. - Simon István: Decemberi ködben

December 2. - Simon István: Decemberi ködben

December 2. - Simon István: Decemberi ködben

Simon István: Decemberi ködben

dscn6438.JPG

Reggel nem látszanak a fák,
olyan sűrű a köd.
S köd fekszi meg az éjszakák,
csillagot a vidék fölött.

Mintha a világűrben járnék,
lábamnál a tejút remeg.
Elmaradt hű kutyám, az árnyék,
szemem se tudja, hol megyek.

Csak szívem tud eligazodni,
a szív mindig hazatalál,
ahogy a lég milliónyi
útján a költöző madár.


A verset Gaskó Balázs mondja el
1990. Mi leszünk az unokád